A digitális korban a diákok korábbinál sokkal nagyobb aktivitására van szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak tanulni. Az egyéni különbségek legbiztosabban akkor kezelhetők, ha a tanulók tevékenysége kerül előtérbe, vagyis láthatóvá válnak erős és gyenge pontjaik, hatékony tanulási módjaik. A korábbiaktól eltérő szerepeket kapnak a tanulásban résztvevők. A tanító tudása, kitüntetett szerepe nem fizikai megjelenésében, és nem a katedrán kell csillogjon, hanem a formáló hatásában, amelyet a tanuló környezetének alakításával ér el.

1. Tanulás és tanítás a 21. században
A szürke eminenciás
A digitális korban a diákok korábbinál sokkal nagyobb aktivitására van szükség ahhoz, hogy
hatékonyan tudjanak tanulni. Az egyéni különbségek legbiztosabban akkor kezelhetők, ha a
tanulók tevékenysége kerül előtérbe, vagyis láthatóvá válnak erős és gyenge pontjaik,
hatékony tanulási módjaik.
A korábbiaktól eltérő szerepeket kapnak a tanulásban résztvevők. A tanító1
tudása,
kitüntetett szerepe nem fizikai megjelenésében, a katedrán kell csillogjon, hanem a formáló
hatásában, amelyet a tanuló környezetének alakításával ér el.
A tanuló aktivitásszintjét a tanítója befolyásolhatja a legerőteljesebben. Minél jobban a
háttérbe vonul a tanító, annál jobban nő a tanuló aktivitása. Ahhoz azonban, hogy ez az
aktivitás eléggé célirányos legyen, a tanítónak megfelelő háttérmunkát kell végeznie. A
tanuláshoz:
 tevékenységeket kell biztosítania,
 sokféle képességre építő feladatokat kell adnia,
 meg kell figyelnie a tanulók erős és gyenge oldalait, hogy az erősségekre építő
tanulást és a gyenge oldalak erősítését elérje,
 sokrétű társas helyzeteket kell kialakítani, hogy a diákok egymást tanítsák,
 irányt és irányító visszajelzéseket kell adnia, hogy saját tempójában és módján,
önállóan is tanulhasson minden tanuló.
A képességek szirtjei és szakadékai
A gyerek fejlődésének első nyolc évére az jellemző, hogy a környezeti ingerek
kulcsingerekként nagy szerepet játszanak az idegi működések és a képességek
formálódásában. A kultúra meghatározza a gyermeki agy formálódását.
A most letűnő kultúrában, még néhány évtizeddel korábban is viszonylag homogén és
korlátozott ingerspektrum állt rendelkezésre: adott formájú, témájú könyvek, rádió, televízió
műsorok, játékszerek, kirándulások, stb. volt elérhető. A gyerekek élménylehetőségét ez
határozta meg. A digitális korban rendkívüli módon megnőtt a környezet ingergazdagsága. A
korábbiaknál jelentősen nagyobb ingerspektrumból válogathat a gyermeki agy. Ezért
adottságai és hajlamai hamarabb megjelenhetnek, illetve fejlődhetnek, néha azonban
bizonyos területek elhanyagolódása árán.
Hamarabb specializálódnak a gyerekek, mert magas szintű ismeretekhez juthatnak
különösebb tudás nélkül. Érdeklődésüket, élményigényüket, információkkal akár már
óvodáskorban is önállóan kielégíthetik. Emiatt azonban számos szokásos tevékenység
kimaradhat a gyerek életéből, ami hiányokhoz vezethet. Az átlagnak készült tanítás ilyen
helyzetben nem lehet sikeres.
1 A "tanító" kifejezést a tanító személyre értem. Ebbe nemcsak a pedagógusokat, a hivatásszerűen tanító
személyeket, hanem szélesebben, mindenkit beleértek, aki tanít. Így sokszor a szülők is beleértendők.

2. Kognitív paramétereiket tekintve nemcsak az iskola által elvárttól, hanem egymástól is
jelentősen eltérőbbek a digitális korban született gyerekek. Igen sokféle jártasságra,
ismeretre szert téve, egymástól is nagyon különböző agyak érkeznek az iskolába, és ez az
eltérés csak fokozódik az évek előrehaladtával.
Legjobban az informatikai-számítástechnikai ismeretek tanítása során hasonlít a tanító ahhoz
a szerephez, amelyet a digitális kor megkíván. Ugyanis ez a tantárgy már ebben a kultúrában
fejlődött ki.
Egy mai informatika órát megfigyelve a jövő tanóráinak egyik megjelenési formáját láthatjuk.
Az informatika-számítástechnika tárgyban a tanulók
 sokféle szinten állnak ismereteik és érdeklődésük tekintetében, amikor a tanításuk
megkezdődik,
 egymást hatékonyan tanítják, és egyedül is szívesen tanulnak,
 audio-vizuális-mozgásos helyzetben tanulnak,
 egy adott irányba figyelnek, miközben több párhuzamos feladatot végeznek,
 a tapasztalat során tanulnak, az elmélet ezt mélyíti el, teszi tudatossá,
 összetett feladatokat, projekteket végezhetnek, amikor egy-egy területen már
elegendő ismerettel rendelkeznek.
Ezek a paraméterek jellemzőek a hatékony tanulásra, és különösen a
digitális kultúrában ezek a szükséges és lehetséges útjai a tanításnak.
A digitális kor tanítója az informatikát tanítókra hasonlít leginkább,
akár egyetlen digitális eszköz használata nélkül is. Az informatika-
számítástechnika tárgyban tanító személy
 a tanítást megelőzően előkészíti a tanulási helyzetet a
tanulóknak, így a tanítás előtt aktívabb, mint a tanórán,
 más tantárgyakhoz, tudományterületekhez köthető feladatokat is ad, illetve a
megszerzett készségek, tudás máshol is alkalmazható,
 önálló feladatokat is ad, amelyeket különböző szinten lehet megoldani,
 alkalmazkodik a tanulókhoz, nincs kidolgozott, merev tananyag,
 a diákok egymást is tanítják, sőt a tanító is tanul diákjaitól,
 lépést tart a fejlődéssel, mert a terület gyorsan fejlődik.
Informatika-számítástechnika tanulása alól a specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákokat
nem kell felmenteni, és a hiperaktivitás, figyelemzavar sem hátrány, ha a tanító nem próbálja
a régi módon tanítani ezt az új tudományt.
A gyerekek számára az iskola nem jelenti már a tudás katedrálisát. A hivatalos oktatás a
tudásszerzésnek egyre kisebb részét képezi. Tehát a tanításnak meg kell küzdenie azzal a
ténnyel, hogy az ismeretek könnyen elérhetővé váltak, és azzal, hogy a gyerekek a
korábbiaktól eltérő képességrendszerrel érkeznek az iskolába.

3. A képességterületek másképpen
A digitális korban azok a képességterületek kerülnek előtérbe, amelyekkel az iskola eddig
nem akart foglalkozni. A tanítás újabb leckét kap.
Gardner (1983) "többszörös intelligenciák" elméletében a gondolkodási képességként
meghatározott intelligencia helyett többféle intelligenciát, lényegében képesség területeket
különített el, amelyek az ember fejlődése és teljesítményei mögött állnak.
Teóriájával három alapvető elvet képvisel.
1. Az intelligencia nem egységes. Több különálló intelligencia (nevezzük
képességnek) létezik, és ezek saját törvényeik szerint működnek.
2. A képességek mindegyike különálló és független a többitől. Tehát az egyikben
mutatott szint nem mond semmit a másik területről.
3. Bár ezek az képességek függetlenek egymástól, mégis interakcióban vannak, mert
a legtöbb esetben egyszerre több képességet kell mozgósítanunk egy-egy
probléma megoldására.
Gardner először hat területet írt le (nyelvi, logikai-matematikai, téri-vizuális, kinesztetikus,
zenei, perszonális), majd a perszonális intelligenciát intra- és interperszonális intelligenciákra
bontotta. Így hét alapvető képességet különített el.
Később további területeket különböztetett meg, mint például a szaglási, a
természettudományi, az egzisztenciális, a „különálló intelligenciák együttműködését
szervező” intelligenciát (Armstrong, 1994), de ezek kevésbé váltak népszerűvé.
A „többszörös intelligencia” elmélet igen széles körben vitatott, és a Gardner által felállított
bizonyítóerejűnek szánt kritériumok ellenére inkább spekulatívnak, mint tudományosan
megalapozottnak számít. Különösen lényeges tévedése, hogy az általános gondolkodási
képességet igyekszik behelyettesíteni a képességterületekkel. Az alapvető feldolgozó
mechanizmus, vagyis a gondolkodási képesség más funkció, mint a képességterületeket
alkotó modulok és specifikus feldolgozók működése.2
Mindazonáltal a gyakorlatban nagyon jó használható a képességek rendszere, amit Gardner
leírt.
Fogalom térképen, és nem lineárisan érdemes felrajzolni a
képességterületeket, hogy a kognitív fejlődésben játszott szerepük
tekintetében egyenrangúságuk egyértelmű legyen. Nagyon
különböző módon, de mind jelentősen hozzájárulnak a hatékony
mentális működéshez.
2
Megjegyzendő, hogy a „különálló intelligenciák együttműködését szervező” intelligencia leírásával Gardner is
lépést tett egy általános intellektuális erő leírása felé.

4. 1. ábra A hét alapvető képességterület (a legmegalapozottabb gardner-i területek)
Az óramutató járásának megfelelően a nyelvi képességtől indulóan követhető a sorrend az
ábrán, abban a sorrendben, ahogy Howard Gardner írta le a területeket. Az iskolában és a
közgondolkodásban is többé-kevésbé ez a fontossági sorrend, és ennek megfelelően kap
tudatos fejlesztést adott terület, illetve ennek megfelelően kap elismerést az egyén adott
képességterületeken mutatott teljesítményeiért.
A képességterületeket azonban nem szerencsés rangsorolni. Mindegyik terület hozzájárul a
gondolkodási képességek fejlődéséhez és hatékonyságához. Mindegyik jelentős a maga
helyén. Az ember alkalmazkodását a sokféle helyzetre való válaszadási képessége biztosítja,
és egyéni különbség az ezekre a válaszokra mozgósított képességprofil.
Modalitások a tanulásban
Az iskolának nem az a feladata, hogy ismeretekkel tömje tele a gyerekek fejét. A tananyag
csupán eszköz. A cél a gondolkodás fejlesztése.
A gyerekeknek nem azért kell matematikát tanulni, mert szükségük lesz arra, hogy jól
tudjanak számolni és matematikai feladatokat megoldani. A digitális korban már akár
számolni sem kell ahhoz tudjon valaki, hogy például magas szintű statisztikai vizsgálatokat
végezzen. Ezzel szemben nagyon lényeges, hogy legyen szám gondolkodása és matematikai-
logikai gondolkodása.
A gondolkodás képessége a digitális korban felértékelődött, mert az emberiség olyan
eszközöket dolgozott ki magának, amelyek megfelelő helyen és módon történő használatával
rendkívül eredményes lehet.
Másrészről ezeknek az eszközöknek a használata lehetővé teszi a tudás nélküli
teljesítményeket is. Ha aztán ostoba, a lényeget nem látó, a következményeket elemezni
képtelen kezekbe kerülnek ezek az eszközök, akkor iszonyú károkat okozhatnak.
A tanításnak a gondolkodás fejlesztése a fő célja, de a cél eléréséhez az út nem olyan
egyértelmű és lineáris, mint az írásbeliség kultúrájában tűnt. Az emberi képességek
KÉPESSÉGEK
Logikai-matematikai
Testi-
kinesztetikus
Téri-vizuális
Önreflexív Nyelvi
Társas
Zenei
Alapvető modalitások
Verbális
modalitások
Személyes
modalitások

5. mindegyike fejleszti a gondolkodást. Egyéni sajátosság, hogy mely képességekre építve tud
kiemelkedő fejlődést elérni valaki. A digitális kultúra kiélesítette a különbségeket.
A képességek alapja az észlelés, amely a külvilággal való aktív kapcsolat során fejlődik. A
kisgyerek minden érzékszervét használja, hogy információt szerezzen a környezetéből. Az
észlelés kezdetben amodális, nem válnak szét a csatornák. Az észlelés differenciálódása
folyamat, amely során az idegi struktúrák elkülönülnek. Ezeken a folyamatokon alapulóan az
egyén adottságaitól és az elérhető környezeti ingerektől függ, milyen mintázatot követ adott
személy kognitív szerkezete.
Amodális észlelés vagy akár csak egy észlelési csatorna is elegendő lehet a külvilág ingereinek
detektálásához. A különböző csatornák rendelkezésre állása a kognitív folyamatok nagyobb
hatékonyságát biztosítja. Minél több modalitás vesz részt az észlelésben, annál finomabb a
környezeti információk feldolgozása.
Egy-egy képességterület bizonyos észlelési csatornák köré szerveződő tevékenységek
csoportja. A gondolkodás fejlődését és minőségét meghatározza, mennyire sikerül az egyéni
adottságoknak megfelelő területeket használni a tanulásban, a kognitív működések
kialakításában.
Jelentős egyéni különbségek vannak a kognitív fejlődést támogató modalitások tekintetében.
Van, aki mozgásosan, van, aki vizuálisan, van aki szavak által fejlődik. A
tanulásban/tanításban sok észleleti csatorna használatának kell helyet adni, és lehetővé
tenni, hogy más-más hangsúllyal használhassák a gyerekek ezeket a csatornákat. A
különböző észlelési csatornákat használva a gyerekek rájönnek, hogyan tudnak a legjobban
tanulni. Sokféle lehetőség közül választhat a tanító az egyes modalitásokon belül is.
A Gardner által elkülönített képességterületeket a szenzitív periódusok sorrendjébe
rendezhetők:
 Az alapmodalitások területei - testi kinesztetikus, zenei, téri-vizuális.
 A verbális, elemző, logikai területek - nyelvi, logikai-matematikai.
 A személyes képességek - társas és önreflexív (inter- és intraperszonális).
Megkérdőjelezhetetlen az alapmodalitásoknak a kognitív fejlődésben betöltött szerepe. A
digitális korban ezeknek a területeknek a tudatos fejlesztése és tanulásba építése szükséges.
A verbális, elemző logikai működés az, amely egyre kevésbé tűnik működőképesnek a
digitális nemzedék esetében. A feladat ennek a gondolkodásmódnak a megtartása, annak
ellenére, hogy a kultúra kevésbé támogatja, mint korábban. Ez a bal agyféltekéhez köthető
információfeldolgozás a gondolkodás, a tudatos értelem és tudás. E nélkül homályos,
esetleges és irányítatlan az emberi elme minden teljesítménye.
A személyes képességek kultúráktól függetlenül a fejlődés és a sikeres teljesítmények
meghatározói. A digitális korban felértékelődik ezek tudatos használata.

6. Játék, tudatos tanulás, alkotás
A tanulás három formája, bár eltérő hangsúllyal, de minden életkorban szükséges a tanulás
folyamán. Mégis, legtöbbször különválasztja a pedagógia és a pszichológiai is az alkotó
gondolkodás ezen három lépését. Az oktatás reformjai is csődöt mondtak, mert vagy az
egyikre, vagy a másikra helyezték a hangsúlyt, ahelyett, hogy a tanulók életkori, tanultsági,
motivációs jellemzői és a tananyag sajátosságai alapján a megfelelő arányban kevernék a
tevékenységeket.
A képességterületekből is sokáig egyoldalúan vett a tanítás, és a verbális területek jelentős
hangsúlyt kaptak, miközben számos egyéb képességre van szükség a magas szintű szellemi
teljesítményekhez.
A tanulás három formája és a képességek sokasága kell, hogy segítse a tanulókat.
1. Játék: szabad exploráció, nincs jó vagy rossz megoldás, nincs teljesítmény elvárás,
ezért alacsony a szorongás, és az érdeklődés elvezeti a tárgyhoz a tanulót. Az
alapvető modalitások hangsúlyosak a tevékenységben, bár mindegyik
képességterület részt vesz az explorációban. Az információk feldolgozása inkább
intuitív, az észlelés és érzések vezetik, nem a tudatos gondolkodás. Ezen a szinten
még kevésbé verbalizálható a megszerzett ismeret. A jobb agyféltekei holisztikus
megközelítés a vezető.
2. Tudatos tanulás: iskolás tanulás, amikor a szabad exploráció során kialakult
érdeklődés már erőt ad a tudatos erőfeszítéshez, hogy az ismereteket, szabályokat,
fogásokat megtanulja a tanuló a képességek kifejlesztése, a hozzáértés növelése
érdekében. A verbális modalitások segítik a legjobban a tanulást, ahol tudatos,
elemző gondolkodásra van szükség. Az információk feldolgozása a részletekre,
összefüggésekre, szavakra irányuló. A bal agyféltekei analitikus megközelítés a
vezető
3. Alkotás: értő tanulás, amikor a tudás összeáll, átlátás és belátás keletkezik a
gyakorlat, a megismerés által, és készség, jártasság alakul ki. A tudás egy magasabb
szintre kerül, automatizálódik, új átlátás alakul ki. Ekkor már mások számára is képes
a tanuló átadni a tudást, vagyis tanítói szintre ért ismerettel rendelkezik. A személyes
modalitások a legérintettebbek a belső munka és a kifelé való kommunikáció által. Az
információk ismét a jobb agyféltekei holisztikus feldolgozásba kerülnek.
A tanulás a teljes agy és az összes képesség használata. A digitális kultúra az írásbeliség előtti
kultúra holisztikus és az írásbeliség kultúrájának analitikus szemléletének használatával
felépítheti az alkotó gondolkodást. Ehhez egy magasabb szinten egyesíteni kell a kétféle
megközelítést.
A digitális korban tehát előtérbe kerülnek az alapmodalitások és a személyes modalitások is
kiemelt szerepet kapnak a tanulásban. A tanító verbalitása háttérbe kell szoruljon, és utat
kell adjon a diákok aktivitásának, az írásbeliség előtti szabad explorációnak és a digitális kor
társas és önálló értő tanulásának. Azok a modalitások kerülnek előtérbe, amelyek az
írásbeliség literális kultúrájában az oktatásban háttérbe szorultak. Így végül is sikerülhet a
tanulási formák és a képességek kiegyenlítése. Az értő tanítás, a kognitív fejlesztés
legmagasabb foka a digitális korban alakul ki.
A következő két rész a digitális kultúra vezető tanulási módjainak bemutatása, a személyes
modalitásnak két alapformája, a külső-társas és a belső-önálló-önreflexív tanulás elemzése.

7. Társas tanulás
A mai oktatás egyáltalán nem veszi figyelembe, milyen fontosak
a társak. A diákok mindent megtesznek, hogy tanítás közben
kapcsolatba kerüljenek egymással.3
A pedagógus mindent
megtesz, hogy ezt megakadályozza. Ezzel újabb tanulási
lehetőséget zár el.
A tanulók nyelvi szintje, gondolkodása egymáshoz közelebb álló, ezért egymás számára
elérhetőbb. A vizuális, auditív, mozgásos ingerek folyamatosan változóan jelen vannak. Az
érzelmek is segítenek a megértésben, megtartásban, mert hangsúlyozzák a téma egyes
részeit.
A tanító megfigyelheti a társas folyamatokat, kapcsolatokat, rendkívül sok információt
szerezhet még a szabad társas helyzetek során is. A strukturált foglalkozások minden
tekintetben még nagyobb lehetőségeket jelentenek.
Egyszerű társas helyzetek
A személyes interaktív kommunikáció a leghatékonyabb. Ez lehet a tanító személlyel
folytatott kommunikáció, például interaktív előadás, vagy egyéni tanítás. Ennél sokkal
hatékonyabb, amikor a társak együtt tanulnak.
A heterogén csoport a leginkább fejlesztő, mert több területen vannak "szakértők", akiktől
tanulni tudnak a többiek. Ellesik a megoldásokat, átveszik a tudást, és jó esetben tovább is
fejlesztik. Ez a természetes társas tanulás. Jól megfigyelhető a gyerekek szabad
tevékenységei során.
Magyarázattal segítik egymást a diákok. A gyerekek gondolkodása, nyelvi kódja közelebb áll
egymáshoz, mint a felnőttekéhez. Félszavakból is megértik egymást. Ha valamit elmagyaráz
egyik a másiknak, mindegyikük jobban érti az anyagot a verbalizálás által.
Megbeszéléssel a tananyag érthetőbbé válik, mert megfogalmazzák, és egymással egyeztetik
a kérdéseket, a főbb pontokat.
Érveléssel, vitával fejlődik a logikai képesség és a kifejező készség. Megtanulják a másik
szempontjait is megérteni, és megtanulják, hogyha érthetőek akarnak lenni, pontosan kell
megfogalmazni a gondolataikat.
Az egyszerű társas helyzetek lehetnek páros feladatok, kisebb vagy nagyobb csoportok
spontán vagy szervezett formái. Jellemzően nincsenek meghatározott szerepek, a feladat
adja a résztvevők tevékenységét. Lehet domináns szereplő, de ez a helyzetben változhat a
feladattal.
3 Képzéseken, előadásokon, értekezleteken megfigyelhető, hogy mindenki így viselkedik.

8. A mozaik módszer
A mozaik módszer lényege, hogy a feladatok megoldásához
a csoport minden tagjára szükség van. Mindenki felelős a
sikerért.
A módszernek van összetettebb, több felkészülést kívánó,
és egyszerűbb gyorsan használható formája. Mindegyiknek
megtalálható a helye a tanításban.
Az eredeti, Aronson-féle mozaik módszer (jigsaw classroom) együttműködésen alapuló
tanulási eljárás, amely csökkenti a gyerekek közötti konfliktusokat, segíti az elmélyültebb
tanulást, motiváltabbá teszi a tanulókat, és élvezetesebbé teszi a tanulási folyamatot
(Aronson, Patnoe, 1997).4
A diákok öt-hat fős csoportokat alkotnak. A tanító irányíthatja a csoportok alakulását,
meghatározhatja, ki, melyik csoportba kerül. Szakértői csoportok alakulnak, a téma egy-egy
részét feldolgozzák, majd az eredeti csoportjukban tudásukat átadják. A különböző
csoportokba kerüléssel többen is tanulási kapcsolatba kerülnek egymással.5
A mozaik módszer az együttműködésre és nem a versengésre épül. A gyerekek megtanulják,
hogy a visszahúzódó, vagy kevésbé elfogadott gyerekekkel is szót kell érteniük a siker
érdekében. A kirekesztettség jelentősen csökken, a gyerekek megismerik azokat a társaikat
is, akikkel egyébként nem álltak volna szóba.
A legegyszerűbb mozaik feladatoknál a gyerekeknek valaminek a részeit kell illeszteniük. Ez
lehet kép, vers, történet, képlet, rejtvény, tananyag. A csoportban minden gyerek kap egy
részt. Ezt fejben kell tartania, kép esetén a kezében.
A feladatok életkor szerint nehezíthetők és könnyíthetők. A tananyag részeként segít a
tanulásban, de képességfejlesztő gyakorlatokat is lehet mozaik módszerrel adni.
Példák:
- Mozaik kép: A csoportnak megfelelő számú képet feldarabolunk, hogy minden gyereknek
jusson egy darab, de a képek lehetőség szerint egyforma számú darabból álljanak össze.
Minden gyerek húz egy darabot. Egyszerre indulnak el, hogy megtalálják a mozaik darabjuk
társait. Amelyik csoport összeállt, a képről kitalál egy történetet, amelyet leírnak, és utána
eljátszanak úgy, hogy mindenkinek jusson szerep.
- Képlet: Egy tétel, képlet elemeit kapják meg a gyerekek. Ki kell találniuk, mit lehet
összeállítani. Ennek variációja, ha a gyerekek hátára tűzve vannak a betűk és műveleti jelek.
4 Köszönet Mikecz Rózának Aronson mozaik módszerének fordításáért
5 További információ az Aronson-féle mozaik módszerről: http://www.jigsaw.org.htm. Az
illusztrációknak használt képek is erről a weboldalról valók.

9. Komplex Instrukciós Program
A Komplex Instrukciós Program (KIP) heterogén tanulói csoportok tanítására nagyon
alkalmas módszer. A csoportmunka-szervezésen alapuló tanítási módszert a eredetileg a
Stanford Egyetemen fejlesztették (Cohen, 1986; Cohen, Lotan, 1989). Magyarországon a
Hejőkeresztúri Általános Iskola adaptálta kimagasló sikerrel (Nagy, 2012)
A módszer lényege, hogy a feladat megoldásához mindenkire egyformán szükség van, a
különböző szerepek rotálódnak. Nemcsak az együttműködést tanulják a gyerekek, hanem a
különböző státuszokkal járó helyzeteket is.
A helyzet fő ismérvei:
◦ Konstruktív, nyitott végű feladatok.
◦ Csoporton belüli függőség (a tanulóknak szükségük van egymásra a feladat
sikeres elvégzéséhez, megoldásához).
◦ Központi gondolatkör (adott tanítási téma vagy témakör, amely köré a
tevékenységek, feladatok rendeződnek).
◦ Sokféle képesség alkalmazása.
◦ Változnak a szerepek, mindenkire jut mindegyik
szerep, ezért megtapasztalják a helyzeteket
több nézőpontból is.
◦ A csoport szószólója az osztály előtt bemutatja
az eredményeket.
◦ Egyéni differenciált feladatok épülnek a
csoportfeladatra.
A csoportfeladat az egymásrautaltságot alakítja ki, és a csoporttagok kölcsönös
támogatására van szükség, mert amennyiben egy tanuló önállóan is képes lenne a feladat
elvégzésére, elvesztené ösztönző szerepét a csoportmunkára.
A feladatok alkalmat adnak a tanulóknak, hogy eltérő képességeikkel vagy eltérő
problémamegoldó stratégiájukkal hozzájáruljanak a problémamegoldáshoz. Ez
továbbfejleszti a tanulók erősségeit, miközben új képességekre is szert tesznek.
A feladatok összetettsége teret ad minden tanulónak a feladatokhoz való hozzáféréshez, és
képességei megmutatásához, amelyen keresztül a különböző szociális háttérrel, tudással
rendelkező gyerekeknek is alkalma nyílik a sikeres véghezvitelre, a csoportmunka
megoldására. A csoportmunkát mindig egyéni feladatok követik, ahol a csoportmunka
eredményét kell használni, de a tanító előre, a tagok képességeinek megfelelően egyéni
feladatot ad a foglalkozás végén.6
Példa:
Szeretnénk megtudni, mi a csoport átlagos testmagassága.
1. Mérjétek le mindenkinek a testmagasságát.
2. Írjátok le az adatokat egy táblázatban.
3. Számoljátok ki a csoportátlagot.
6 A H2O Projekt terjeszti a hátrányos helyzetű iskolák előnyössé tételéért többek között a Komplex Instrukciós
Programot is (http://www.h2oktatas.hu). A fénykép az egyik kiválóan fejlődő iskolában készült.

10. Egyéni feladatok, amelyek képességszint szerint differenciáltan adhatók:
 Nagyság szerint tedd sorba az adatokat.
 Kik átlag felettiek és átlag alattiak a csoportban a testmagasságot tekintve?
 Hány centiméter különbség van a legmagasabb és a legalacsonyabb társak között?
 Hány centiméter az átlagos különbség a társak között?
A diákok a társas helyzetben öndifferenciálóan azokat a feladatokat és olyan mértékben
választják, amelyek képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelnek. Az egyéni feladatokat
a tanító a diákok megfigyelésével szerzett ismeretei alapján differenciáltan, egyénre
szabottan adja ki.
Önálló tanulás a 21. század tanulása
A könnyen elérhető információk világában előtérbe került az önálló tudásszerzés. Az
írásbeliség kialakulása nagy lépést jelentett a tudás terjesztésében, és így a tanítástól
független tanulás nagyobb lehetőségéhez vezetett. A digitális kor ezt a folyamatot
robbanásszerűen felgyorsította. Az információs kultúra eszközei adta lehetőségek fényében
a könyvek által nyújtott tudás már igen korlátozottnak tűnik. A tudás leírása által az önálló
tanulás első lépése megtörtént. Ennek kiterjesztése az önálló tanulást előtérbe helyezi, de
egyelőre igen nagy zavar uralkodik a fogalom körül.
Az önálló tanulás fogalma szinte a tanulási zavarok fogalom meghatározásának
sokféleségével vetekszik. Kesten (1987) a fogalom többféle formáját gyűjtötte össze:
 független tanulás (independent learning);
 ön-irányított tanulás (self-directed learning);
 független tanulás (independent study);
 tanuló által kezdeményezett tanulás (student-initiated learning);
 tanulás tanulása (learning to learn);
 projekt irányultság (project orientation);
 felfedezés és kérdezés (discovery and inquiry);
 ön-tanítás (self-instruction).
Az önálló tanulás nem új fogalom, de hiányzik a megegyezés a meghatározásának
tekintetében (Broad, 2006).
O’Doherty (2006) áttekintésében felveti a problémát, hogy a témával foglalkozó
szakemberek igen eltérő véleményen vannak annak tekintetében is, hogy a fiatalok az önálló
tanulásban mennyire hatékonyak. Sokan arról írnak, hogy a tanárok nem elégedettek a
diákok ezen tevékenységével, míg mások kiemelik, hogy az önálló tanulás egyre jellemzőbb.
Elég valószínű, hogy a fogalom tisztázatlansága, illetve a környezeti elvárások és a környezeti
ingerek különbözősége okozza a vélemények eltérését.

11. Az önálló tanulás hagyományos szemlélete
A hagyományos szemléletben a tanító három szinten segíti a tanulónak elérni a hatékony
önálló tanulást (Kesten, 1987):
1. A tanító saját tantárgyát mint anyagot felhasználva tanítja a diákot tanulni.
2. A tanító segít a diáknak, hogyan tanuljon tanulni.
3. A tanító elvárja a tanulótól, hogy tanuljon tanulni.
Az első szinten a tanítóra hárul a felelősség. A tanítás során a tanulók sok tekintetben azt
tanulják, hogyan tanítják őket, nem pedig azt, hogy mire. A tanító módszerei és stílusa nagy
hatással van a diákokra. A leghatékonyabban tudattalanul tanulnak tanulni. Ezért lényeges
ismerni és használni a diszlexiások számára előnyös módszereket a tanítás során.
A tanító feladata az önálló tanulóvá válás második szintjén, hogy rávezesse a tanulókat arra,
hogy melyek saját erősségeik és gyengéik. Jó segítőként, szinte mint egy edző, a tanító
megmutatja a tanulóknak, milyen tanulási stílusok és módszerek lehetnek hatékonyak. A
tanulás ebben a szakaszban válik tudatossá.
2. ábra. Az önálló tanulóvá válás hagyományos folyamata
A tanuló feladata megtanulni tanulni. A tanítónak és mások biztosítják az anyagot és a
megfelelő környezetet a tanuláshoz, ahogyan az az első és a második szinten is történt.
Azonban a tanulónak kell erőfeszítéseket tennie, és az ő felelőssége, hogy változtasson a
kevéssé hatékony tanulási módszerein, és kidolgozza saját stílusát és módszereit. Ez az önálló
tanulóvá válás harmadik szintje.
Az önálló tanulás hagyományos szemléletében a tanító a hangsúlyos, a tanulót bevezeti az
önálló tanulásba. Ha megfelelően teszi, akkor a tanuló hatékonnyá válik a az önálló
tanulásban.
Az önálló tanulás a digitális kultúra része
A könnyen elérhető információk sokakat már kisgyerekkorban önálló tanulóvá tesznek. Már
óvodások is ki tudják keresni kedvenc meséjüket és az érdeklődési területüknek megfelelő
videókat a DVD-k közül, vagy akár az internetes oldalakról is. Rengeteg tapasztalatot
szereznek, és lényegében intuitíven rátalálnak a számukra legmegfelelőbbnek tűnő tanulási
módokra.
Az önálló tanulás rendkívül hatékony, mert saját érdeklődés, saját tempó, saját kedvelt
modalitás szerint szervezhető. Az egyetlen gyenge pontja, hogy a tudáshoz tartozó
fogásokat, szabályokat, az elsajátítás legjobb módjait ismerni kell, hogy igazán sikeres legyen
a tanulás. Ebben nagy előrelépést jelentett az információs technika rendkívüli fejlődése.
Könnyen elérhetők nemcsak szöveg, kép és hang, de még videókon keresztül mozgás is.
ÖNÁLLÓ TANULÁS
A tanulás
tanítása
A tanulás segítése A tanulás tanulása

12. Példa: Egy fiatalember az interneten kikereste a pillangó úszást tanító videókat, és azok
alapján megtanulta ezt az úszásnemet.
A digitális korban az önálló tanulás nagy része ön-indította és intuitív. Egyelőre a tanításnak
és a tanítónak nem sok köze van hozzá. A mai tanításnak erre az intuitíven kialakuló, a
digitális technikára támaszkodó folyamatra kell ráépülni, és tudatossá tenni az egyén
számára legmegfelelőbb információszerzési és feldolgozási módokat. Egyelőre azonban az
oktatás a digitális információszerzés ellen dolgozik.
Pedig nem sok sikerrel jártak azok a tiltások, amelyek arra irányultak, hogy a diákok ne az
internetről másolják ki az információkat. Nincs is értelme az ilyen tiltásnak. Az eszközök
használatát kell megtanítani, pontosan, mint amikor egy kisgyerek a gyufával kezd játszani,
jobb, ha megtanítják neki a helyes használatát és annak szabályait, minthogy elveszik tőle.
Úgyis megint a kezébe kerül, és előbb vagy utóbb meg kell tanulni a használatát.
3. ábra. Az önálló tanulás a digitális korban
Az önálló tanulás és szervezett tanulás egymást erősítheti. Nincs szükség a tanulás
tanulására, mert a folyamat támogatása ezt természetes módon biztosítja. A tanító feladata
a tanulási folyamat segítése.
"Google is your friend, Wikipedia is your girlfriend", ahogy a digitális bennszülöttek mondják.
A Wikipédia és hasonló információs oldalak bárki által szerkeszthető lexikonok. Emiatt sok
hamis információ kerülhet fel. Mégis, sokan ilyen forrásokból szerzik az információkat. A
tanításban kifejezetten jól használható lenne a Wikipédia, ha az információforrás elemzése
és megbízhatósága is része a feladatnak.
Például ki lehet keresni a tananyaghoz tartozó szócikkeket, és megbízhatóságukat
ellenőrizni. Talán még a könyvtárba is eljutnának a diákok, és talán arra is rájönnének, hogy a
könyvek közül sem mindegyik megbízható.
A tananyagnak megfelelő információkat gyűjthetnek a diákok, és azok feldolgozása a
feladata a tanórának. Példák
 Edgar Alan Poe: A holló című versének a fordításait gyűjtsék
össze a tanulók. Az órán elemzik az eredetivel összevetve a fordítást.
 Gyűjtsenek a tanulók énekes madarakról képeket. Az órán
rendszerezik, tablót készítenek.
 A tananyagból készítsenek e-learning anyagot a diákok. Rövid
egységeket dolgozzanak fel, keressenek megfelelő képeket hozzá.
Ezek a legegyszerűbb, és akár a korábbi szemlélettel is összeegyeztethető feladatok, de
elindítják a kapcsolatot a digitális világ, az információszerzés, az iskola, a tanulás és a tanuló
között.
ÖNÁLLÓ TANULÁS
A tanulás tanulása A tanulás segítése
Szervezett tanulás

13. Az e-tanulás
"Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető nyitott - tér- és
időkorlátoktól független - képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot
hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve
mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt,
mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe
foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára.
7
" Forrás: Wikipédia.
Az önálló tanulás egyik szervezett, jól irányítható, mégis sok
szabadságot adó formája az e-tanulás (e-learning). A tanító a tananyagot sokféle módon,
megfelelően elrendezi, biztosítja a szabad exploráció és a tudatos tanulás lehetőségét, és az
interaktivitás sokféle módját.
Vannak szabad e-tanulás fejlesztő felületek8
, és a legtöbb egyetemnek is van már ilyen
szolgáltatása. Hamarosan minden iskola alapfelszereléséhez tartozik a honlap és az e-
learning felület.
Az e-tanulás lehetőséget ad a fentiekben összeírt tanulási-tanítási
formák információs technikai megoldásához. Minden tekintetben
mutatja a digitális kor hatékony tanulási módját. A segítő
technika támogatásával a diszlexiások és egyéb specifikus
tanulási zavarokkal küzdők számára is megfelelő módszer az e-
tanulás.
A tanítás a digitális korban soha nem látott lehetőségeket kapott.
A tananyag előzetes feldolgozásával készülhet önállóan a diák. Ez azt jelenti, hogy addig
tanulhatja a tananyagot, amíg már biztosan tudja. Lehetőség van az öntesztelésre, ami
szorongás mentes tanulást, önmegismerést jelent.
A tanulók így már szakértőkként mennek a tanórára, ahol a megbeszélés, gyakorlat, tisztázás,
rendszerezés folyhat. Rendkívül sok idő és fáradtság megspórolható.
Természetesen az e-learning anyag előkészítése nem egyszerűen a tananyag bemásolása. A
technikai eszközök olyan degradáló használata, mint például a vetített előadásokon a
szövegeknek a diára másolása, lényegében súgógépként történő használata, a digitális
eszközök és a tanítás megcsúfolása.
A digitális eszközöket is, mint minden eszközt meg kell ismerni, és lehetőségeit minél jobban
kihasználni. A vetíthető dia lehetőséget ad szerkesztett táblakép létrehozására, vizuális és
auditív anyagoknak az előadásba illesztésére. A hagyományos tanítási rutinhoz hozzárendelt
digitális megoldások terméketlen öszvérek. A digitális kor a gyors változások kora. A
sikeresen tanítóknak a gyors változtatásra és változásra való képesség az egyik fontos
jellemzőjévé válik ebben a kultúrában.
A jövő tanulása-tanítása irányába leginkább az e-tanulás módszere mutat. Már régóta
megvannak az alapjai, mint programozott tanulás, de az e-tanulás ennél nagyobb
lehetőségeket rejt. A digitális kor nagyon megnövelte az öndifferenciálás eszköztárát. Az
információs technika az öndifferenciálásra alkalmas tananyagok készítését is segíti. Nemcsak
7
Forgó Sándor: Az eLearning fogalma. In: Hutter Ottó – Magyar Gábor - Mlinarics József: E-LEARNING 2005
(eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, 2005. 14.
8 Például http://moodle.org

14. az alapvetően öndifferenciáló e-tanulás és egyéb programozható megoldások által, hanem a
könnyen elérhető sokféle információ által is.
Öndifferenciálás
A mindenkinek egyforma tanítási mód olyan, mintha mindenkinek egyforma méretű
ruházatot kellene hordania. Lenne, akinek kényelmes lenne, de többeknek túl szoros,
másoknak túl bő a statisztikai átlagra szabott viselet. A legjobb, ha mindenki maga választja
ki a ruházatát. Az öndifferenciálás az a megoldás, amikor a különféle ruhadarabok között
mindenkinek magának kell megtalálnia, melyik számára a legmegfelelőbb. Próbálgatni lehet,
és keresni, amíg a mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A hasonlat folytatható
ételekkel, hobbikkal és a tanulással, hiszen ezek mind egyéniek.
Az öndifferenciáló módszerek a tanításban
Az öndifferenciáló módszerek a diákok számára sokféle
 modalitásban,
 információfeldolgozásban
 képesség- és készségterületen, illetve színvonalon
nyújtott tanítást, tananyagot adnak. A diákok választhatnak a lehetőségekből. A tanító
megfigyeli, és visszajelzéseivel irányítja a diákok választását (Gyarmathy, 2007a; 2010).
Az öndifferenciáló tanítás előnyei:
 a tanuló sokféle módon kipróbálhatja magát, önreflexiója erősödik,
 a tanító megismeri a diákjainak az erős és gyenge oldalait, mert a választások ezt a
legbiztosabban mutatják,
 a tanuló sikereket ér el, és így aktív marad, mert a hozzáértés érzését fenn akarja
tartani.
Számos olyan tanulási helyzet van, amely az öndifferenciálásnak megfelelő környezetet
teremt. A három öndifferenciálásra alkalmas, az emberi kultúrának régóta részét képező
tevékenységterület, a stratégiai játékok, művészetek és a mozgás szerepéről a fejlesztés
kapcsán már volt szó, és lesz is még szó az iskolai készségek fejlesztése kapcsán. A kreatív
helyzetek, az önálló tanulás és a társas helyzetek szintén az öndifferenciálás terepei, mert a
teljesítményhez vezető utak nem egyértelműen kijelöltek, hanem egyéni módon vállalhatók
és változtathatók.
Az öndifferenciáló tanulás tanulása
A tanulás természetes formában öndifferenciáló, és az iskolán kívül jól működik. A tudás
különböző terepein különböző szinteken tart mindenki, különböző előélettel és
érdeklődéssel kezd valami új tanulásába. A digitális bevándorlók különösen nagy leckét
kapnak tanulásból. Rendkívül gyorsan kell teljesen új világot megismerniük.
Az első lecke a legkeményebb: a digitális bevándorló megtanul tanulni a gyerekétől. Akinek
már eddig is megvolt az attitűdje arra, hogy mindenkitől lehet tanulni, előbbre tart ebben a

15. leckében. Aki a tanulásban egyenrangú társnak tekinti a tanulót, szintén máshol tart, mint
aki tanári magaslatokból tekint a tudatlan tanulóra és agyát üres, a tanár által teleírandó
tárhelynek tekinti.
A digitális bennszülötteket a bevándorlók kell, hogy tanulásukkal tanítsák tanítani. Közben
megtapasztalják, hogy nem mindegy, hogyan tanulhat az ember. A legjobb, ha mindenki
önmagán kezdi az öndifferenciálás elsajátítását. A digitális kultúra tanulása közben mindazok
a hatékony tanulási/tanítási módszerek kipróbálhatók, amelyeket a digitális bennszülöttek
szívesen használnak.
Az öndifferenciáló tanítás szabályai
Mindent lehet jól és még jobban csinálni, és mindennek megvannak a fogásai, szabályai,
amelyek hatékonnyá tesznek egy eljárást. Az öndifferenciálás esetén is sokszor egészen kis
részlet figyelmen kívül hagyása okozhat gyengébb eredményt vagy kudarcot. Segít, ha érti az
ember, amit tesz.
Az öndifferenciálást segítő szabályok és értelmezésük:
 A tanuló maga választja meg a feladatát. Nem azt választja, hogy végzi-e vagy sem a
feladatot, hanem azt, hogy melyik feladatot és hogyan végzi. Ezzel könnyen
megfigyelhető, ki milyen szinten tart, és milyen módon tud a legjobban tanulni.
 A feladatoknak meghatározott célja van. A cél segíti az irányítást és segít megtartani a
hangsúlyokat. Szabad böngészéssel is lehet tanulni, de ehhez nem kell tanítás.
Gyakran összetévesztik a tanításban a célt az eszközzel. Ha a feladat egy vers
lerajzolása, akkor nem mindegy, hogy mi volt a cél: a vers megtanulása, vagy a
rajzolás fejlesztése, esetleg a szövegértés, vagy több is ezek közül. A tanítási célnak,
céloknak megfelelő a visszajelzés.
 A tanulónak több lehetőséget és kevesebb elvárást kell nyújtson a környezet. A siker
záloga, hogy a tanuló a képességinek megfelelőnél ne kapjon nehezebb feladatot. A
feladatválasztás mellett a "túltanítás" biztosítja ezt, vagyis hogy a diáknak annyi
lehetősége van a gyakorlásra, hogy már nem tud hibázni.
 A minősítés az öndifferenciáló tanítással nem fér össze. Az öndifferenciálás
önjutalmazó rendszer. A tevékenység maga örömet okoz, mert optimális a kihívás, és
a legmegfelelőbb modalitásban történik a tanulás. Még a dicséret is visszájára
fordulhat, mert azt közvetíti, hogy van jó és rossz választás. A diákok különféle
módon haladnak, nincs jó vagy rossz út, mert a célt, amerre haladnak, a tanító
felügyeli.
 Az öndifferenciálás feladatra irányuló. Az öndifferenciálás során a tanulás célja, a
megoldandó feladat kerül fókuszba. Ez lehet tanulnivaló, amit meg kell tanulni,
képesség, amit el kell sajátítani.
A fentiekkel és egyéb módszerekkel szemben a leggyakoribb ellenvetés, hogy sok a
tananyag, és nincs idő az ilyen időigényes megoldásokra. Vajon akkor mire van idő? Látszat
tevékenység a tananyagot végighajtani a diákokon. Mindig tudatosítani kell, mi a cél: a
tananyag elvégzése, vagy a tanuló tanulása. A tanulónak a tanulás a fontos, nem a tananyag.
Nem véletlenül terjed az önálló tanulás.

16. Soha nem volt igaz, és most már végkép csupán mítosz, hogy a tanulók a tudásukat az
iskolában szerzik. A digitális kultúrában a tanulóknak nem információkra, tényekre,
ismeretekre van szüksége, hanem ezeknek a rendszerezésére. Ahhoz, hogy az
információkból valódi tudás legyen, amely elraktározásra érdemes és alkalmas, és amely a
gondolkodás anyagát adja, az információkat szerkezetbe kell rendezni. Ez a mai tanítás
feladata. Az audiovizuális világ tudáskazaljának a literális gondolkodás a rendje.
Tanulásszervezés, tudásszervezés
A jövő tanítójának nagy feladata a tanulásszervezés. A sikeres fejlődést biztosító tanulási
környezetet kell kialakítania. Ennek jellemzőinek és elemeinek leírása az eddigiek afféle
összefoglalásnak is tekinthető:
 A kultúrák mindegyike hatékony eszközöket használ a kognitív működés fejlesztésére.
A tanulásban mind segít, mert a digitális kultúra a korábbiakra épül: mozgás,
művészet, stratégia, literalitás és most a digitális technika.
 A szabad exploráció, tudatos tanulás, értő tanulás egymásra épül.
 Számos képességterület fejleszti a gondolkodást, segíti a tanulást.
 Az egész agy használata a magas szintű gondolkodás és tanulás alapja.
 A leghatékonyabb tanulási helyzet a társas helyzet.
 Az önálló tanulás a legkönnyebben vezet az egyén számára legmegfelelőbb
tanuláshoz és tudáshoz.
 Az öndifferenciálás a tanítást művészetté avatja.
Minél inkább az itt bemutatott módszerek felé változik a tanítás, annál sikeresebbek lesznek
a résztvevői. Egyelőre azonban az oktatás kevéssé fogadja el, hogy a megváltozott kultúra és
megváltozott agyak megváltozott tanulást jelentenek, és ezért a tanítást is ideje
megváltoztatni.
A gyerekek viszont nem várhatnak, amíg az oktatás alkalmazkodik a digitális korhoz. Iskolába
járnak, ahol iskolai készségeket kell elsajátítaniuk. Ahhoz, hogy kevesebb diszlexiás és egyéb
zavarokkal küzdő diákot fejlesszen ki a predigitális korból itt maradt kövület, az oktatás, meg
kell oldani a literális kor készségeinek elsajátítását a digitális kor körülményei között.
A diszlexiás és egyéb specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákok tanítása és fejlesztése jól
mutatja azokat a lehetőségeket, amelyek a 21. századi tanításban eredményesek lehetnek.
Ahogy minden egyéb tanulást, az iskolai készségek elsajátítását is a tanulás több szintje és
formája, valamint a sok képességterület bevonása könnyíti meg.
A tanulmány részlet az alábbi könyvből:
Gyarmathy Éva (2012) Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.