A gyerekek képességei sokkal szórtabbak, mint korábban. Számos erős és gyenge pontjuk van, és gyakran ugyanaz lehet az erősségük, mint ami a gyengéjük. A tanítás és fejlesztés mindig onnan kell induljon, ahol a tanuló még tudással rendelkezik. Számos megoldás áll készen, csak a mindennapi gyakorlatba kell beépíteni.

1. AZ AGY HATÉKONYSÁGA A TANULÁS HATÉKONYSÁGA
A gyerekek képességei sokkal szórtabbak, mint korábban. Számos erős és gyenge pontjuk
van, és gyakran ugyanaz lehet az erősségük, mint ami a gyengéjük. A tanítás és fejlesztés
mindig onnan kell induljon, ahol a tanuló még tudással rendelkezik. Számos megoldás áll
készen, csak a mindennapi gyakorlatba kell beépíteni.
1. A kultúra a kognitív teljesítmények hátterét adja. A tanítás a kultúra által elvárt és
megalapozott képességekre építő tudatos fejlesztés. Egy igen gyors és jelentős
kulturális váltás, mint a digitális korszak kialakulása, nagy kihívás az oktatás számára.
2. A mai oktatás kognitív teljesítményeket vár el a gyerekektől még éretlen neurológiai
rendszerrel, így eleve kudarcra kárhoztatja a tanulók nagy részét.
3. A mindennapok részét képező tudatos neurológiai fejlesztéssel kell pótolni a
korábban a kultúra által természetesen adódó idegrendszeri fejlesztést. A hatékony
tanulás megalapozható a neurológiai harmonizáció által.
4. A kognitív képességek sokféle tevékenység által fejleszthetők. A tanítás alkalmat kell
adjon sokféle módon, sokféle színvonalú teljesítmény helyzetben történő tanulásra.
Nagyon különböző adottságokkal, hajlamokkal rendelkező gyerekek számára is
elérhető kell legyen a tanítás.
Az agyi működés fejlesztése a digitális korban
A szocializáció az agy alaphuzalozásának kiépítése. A környezet az egyén számára
rendelkezésre álló agyi működéseket, adottságokat megerősítheti, figyelmen kívül hagyhatja,
illetve elnyomhatja.
A kognitív funkciók hátterét képező részképességek, és képességek többsége
kisgyerekkorban alakul ki. A tevékenységek által specializálódó és megerősödő idegi
struktúrák bizonyos szakaszokban, de folyamatosan formálódnak.
A nem használt funkciók hátterét képező idegi kapcsolatok elsorvadnak, vagy alapállásba
húzódnak vissza. A szelekcióval a környezet határozza meg, milyen képességekkel
rendelkezzenek az emberek, vagyis, hogy milyen a normális működés. Ha ez a kulturális
szelekció nem egyértelmű, zavarok keletkeznek. A tanulási zavarok sok tekintetben a
kulturális ambivalencia következményei.
A bizonytalan helyzetben is vannak azonban biztos pontok a zavarok megelőzésére és
kezelésére. Az agy harmonikus működése kultúráktól független szükséglet, ezért ezen az
úton érdemes előrelépéseket tenni.
A bio-pszicho-szociális szemlélet a fizikai-fiziológiai, a lelki-érzelmi és a társas-kulturális
környezeti hatásokat egyaránt figyelembe veszi. A megoldásokat több dimenzióban kell
keresni, mert a problémák is több dimenzióban keletkeztek.

2. Az agyi működés fiziológiai harmóniája
A tengely szindróma és egyéb kognitív teljesítményzavarok kialakulásában számos, a
környezetből származó biológiai hatást találtak már. A pedagógiai-pszichológiai megoldások
mellett első lépésben az agyi működések harmóniája érdekében a megfelelő fiziológiai
állapotokra kell figyelmet fordítani. Biztosítani kell
 az ártalmas hatások kiküszöbölését,
 a működéshez szükséges alapanyagokat.
Az ártalmas hatások között az egyik legkevésbé azonosított a zajszennyezés, amely az agy
működését erősen érinti. A zajok maszkolására, a jó alvás érdekében használatos a fehér zaj,
de a gépek zúgásának hangja, a sokféle zajból összeadódó hangözön nem egyértelműen
megfelelő a fejlődő idegrendszer számára.
Chang és Merzenich (2003) patkányokkal végzett kísérleteikben azt találták, hogy a
differenciált hangok segítik az agyban a leképeződést, míg a környezeti zaj lényegében gátló
hatással van az agy tanulási képességére, mert túl hamar lezárja a szenzitív periódust. A
differenciálatlan zajos környezetben felnövő gyerekek ezért nagyobb eséllyel szenvednek
neurológiai teljesítményzavaroktól és az elvártnál alacsonyabb az értelmi képességük.
A környezeti ingerek nem egyformán hatnak mindenkire, és a fejlődés során is különbségek
lehetnek ugyanannak a környezeti tényezőnek a hatásában. Például a vizsgálati eredmények
azt mutatják, hogy a figyelemzavarokkal küzdő iskolás gyerekeket segíti a tanulásban a fehér
zaj, míg az egyébként figyelni képes gyerekeket kifejezetten zavarja (Söderlund, Sikström,
Loftesnes, Sonuga-Barke, 2010).
A gyerekek fejlődésének elősegítésének érdekében nemcsak a tudományos kísérletek
eredményeire érdemes támaszkodni, hanem nagyon határozottan a gyerekek saját
preferenciáira is. A statisztikai átlag a gyakorlatban kevesekre illik tökéletesen.
Az étrend is szerepet játszik az agy hatékonyságában. Számos vizsgálat mutatott ki
kapcsolatot az agy működésében lényeges szerepet játszó zsírsavak hiánya és a
tengelyszindrómába tartozó zavarok között (Colquhoun, Bunday, 1981; Aman, Mitchell,
Turbott 1987; Wainwright, 1992).
Ahogy korábban már említettük, Cambell (2010) szerint a „Gut and Psychology Syndrome”
felelős sok neurológiai eredetű zavarért. Az antibiotikumok és valószínűleg egyéb vegyi
anyagok is a szervezet számára hasznos bélbaktériumokat pusztítják, és olyan bélflóra alakul
ki, amely toxinokat termel. Ezek a mérgező anyagok átjutnak a véragygáton, és ártalmasak az
agy fejlődésére, működésére. Ez már a megszületést követően meginduló folyamat, így
nagyon korán károsulhatnak agyi struktúrák, valamint működésbeli zavarok alakulhatnak ki.
Ezért Cambell könnyen emészthető tápanyagban gazdag étrendet javasol, és emellett a
folyamatos méregtelenítést is szükségesnek tartja.
Mindenki számára fontos lehet az agy működését elősegítő, a zavarokat megelőző étrend,
függetlenül attól, szenved-e már valamilyen kognitív zavarban, vagy van-e hajlama erre.

3. A tudományos eredmények statisztikailag igazoltak, de egyes egyénekre nem feltétlenül
igazak. A szakirodalmi adatok összevetése alapján a következőképpen lehet az agyi
folyamatok fiziológiás hátterét a táplálkozás által javítani:
 fermentált ételek, probiotikumok,
 omega 3 zsírsavakat tartalmazó ételek, csukamájolaj
 vitaminokban gazdag ételek, különösen az A és D vitamin valamint
megfelelő mennyiségű napfény,
 zöldségek,
 kevés szénhidrát.
Az egyéni sajátosságok, hajlamok azonban az étrend esetében is lényeges szerepet
játszanak, tehát ettől nagyon eltérő lehet egyes gyerekek igénye. A megfelelő diétát,
ugyanúgy ahogy a megfelelő tanulási környezetet is, egyénenként lehet csak biztos alapokra
építeni. Az egyéni igényeknek, a különböző ételek hatásának és a táplálkozási szokásoknak
megfigyelésével vagy akár tudatos vizsgálatával megbízható információk szerezhetők.
A pszichológiai zavarok megelőzésében nagy előrelépés, ha az orvos biológiai eredményeket
is figyelembe vevő, a bio-pszicho-szociális szemléletnek megfelelő, holisztikus ellátásban
gondolkodnak mind a szakemberek, mind a családok. Ennek megfelelően egyértelmű, hogy
még a legjobb étrend sem fogja a kultúra idegrendszer formáló hatásait befolyásolni, csupán
az agy fiziológiai működését segíti elő. A szocializációs hatások mindentől függetlenül is
hatnak a gyerekek agyának kognitív működésére. Ennek a tényezőnek a kezelésére afféle
kognitív diétát lehet kialakítani. Ez a tudatos neurológiai harmonizáció.
Tudatos neurológiai harmonizáció a magzati kortól kezdve
A megfelelő étrend az agyi működés harmóniáját mindenkinél elősegíti. A fejlődésben
jelentős hatású pszichológiai-társas környezet tudatos felépítése is minden gyerek számára
kedvező. A zavarokra genetikailag hajlamosabb egyének esetében azonban létszükséglet
mind az étrend, mind a fejlesztés-tanítás tekintetében a kor ártalmas hatásainak
kompenzációjára törekedni.
Akár örömmel vesszük, akár nem, a gyerekek agya és így képességrendszere a környezeti
lehetőségek leképezése. A digitális korban felnövekedő gyerekek tudása is a kultúra
terméke.
A digitális kor különleges új kihívás az emberi agy számára. A korábbiaktól eltérően, már a
kicsi gyerekek számára is elérhetők komplex környezeti ingerek. Befektetés nélkül, tehát
felépítetlen feldolgozó apparátussal szerezhet tudást, élményt az ember.
A technikai eszközök hatalmas lehetőségeket nyitottak meg az ember számára. Az új
környezeti hatásokra az emberi agy működése gyorsabban változott, mint az emberi
intézményrendszerek működése. Az iskola például még nem készült fel. A zavarok ennek

4. jelei. Az agy képes alkalmazkodni a megváltozott kulturális környezethez, különösen, ha a
pszichológiai-pedagógiai háttér ezt folyamatot támogatja.
A szoktatás lényegében a neurológiai huzalozás kiépítése. A kisgyerek különösen keresi a
szabályokat, mert szüksége van a belső irányítás fejlődéséhez a külső irányokra. Amit
kitartóan és rendszeresen tesz az ember, az neurológiailag leképeződik, működéssé válik.
Ezért a viselkedés alakításában és átalakításában a környezetnek az a feladata, hogy
megfelelő viselkedéseket megerősítsen és elvárjon. A sokszor kivitelezett mozdulatok és
gondolatok mélyen megragadnak, és az egyén sajátjának érzi.
A környezet határozott szabályai nagy segítséget jelentenek az idegrendszer számára az
önirányítás és a képességek megalapozásában nemcsak kicsi gyerek korban, de az egész
életen át.
Neuroplaszticitás
A neuroplaszticitás azt jelenti, hogy az agy hatalmas megújulási, regenerációs és
kompenzációs kapacitással bír. Agyi sérülések után az elveszett vagy roncsolódott területek
feladatait, más területek képesek átvenni, a nem használt területek kapcsolatai viszont
lebomlanak. Az embernek hatalmas tere van agya képlékenysége által képességei
fejlesztésére, erősítésére, arra, hogy szellemileg hatékonyabbá váljon (Merzenich és mtsai,
1984; Merzenich, DeCharms, 1996; Merzenich, 2001).
Az agy a szükségleteknek megfelelően folyamatosan újrahuzalozza önmagát. Ideális
feltételek között akár tíz perc alatt egy új agyi kapcsolat jöhet létre. Ez a tanulás. Sok esetben
erőfeszítés hiányában, azonban gyorsabb a lebomlás, mint az épülés.
Ahogy az izmokat is mozgatni, fejleszteni kell, különben elsorvadnak, ugyan így az agyi
funkciókat is használni kell ahhoz, hogy működjenek.
Ha az agy adott részeit nem használja az ember, arra a részre a szervezet nem pazarol
energiát. Feleslegessé válva megszűnnek a kapcsolatok. Az inaktivitás leépíti a felesleges
feladatok elvégzéséhez kialakított útvonalakat, illetve fel sem épülnek ezek, ha már kicsi
gyerekkortól kezdve nincs rájuk szükség (Merzenich, DeCharms, 1996; Merzenich, 2001;
Gage, 2004).
Az idegrendszer egész életen át fejlődik. Az idegi hálózatok, összefüggések nemcsak a
kisgyerekkorban, és nemcsak a szenzitív periódusokban formálódnak. A korai életszakaszban
a neurológiai alapokat formálja a környezet és az egyén interakciója. A továbbiakban sem áll
le a folyamat, legfeljebb korlátozottabb.
Az agyban a nucleus basalis segíti a kisgyerek figyelmének az ingerekre fordulását és az
emlékezetet. Ez a működés nyolcéves kor körül átadja helyét az akaratlagos figyelemnek.
Ettől kezdve a tudatos tanulás esetén nyílik meg a nucleus basalis által irányított tanulási
rendszer (Kilgard, Merzenich, 1998). Az agy képlékenysége tehát fennmarad, de nem
automatikus, hanem erőfeszítést kell tenni, hogy a szándékos figyelem által beinduljon a
rendszer.

5. A nucleus basalis bekapcsolására alkalmas lehet egy mikroelektróda vagy gyógyszer is, és így
a tanulási képesség fenntartása egész életen át megoldható lenne (Dodge, 2007). Sérülések
súlyos agyi traumák kezelése esetén ez kiváló megoldás lehet, de a tanulás érdekében nem
kell feltétlenül az agyba injekciózni. Kitartóan alkalmazott környezeti ingerek hasonló
eredményeket hoznak. Az emberi kultúra régen kialakította már a figyelem és tanulás
fejlesztésének módjait.
A hatékony kognitív diéta
Az emberi kultúrának ősidők óta megvannak azok a területei, amelyek biztosítják az agy
alapvető ellátásához szükséges tevékenységeket. Nem kell újat kitalálnunk.
A technika, az audiovizuális fejlesztő és segítő programok, a 20. és 21. század összes csodája
használható a gyerekek és a diszlexiások ellátásában, de a biztos, megkérdőjelezhetetlen
alapok mégis az ősi kultúra eszközei:
 mozgás,
 művészet,
 stratégiai játék.
Ezek az univerzális, kultúrákon átívelő, az emberi agy fejlődését és hatékonyságát biztosító
tevékenységek minden régi nagy iskola, oktatási rendszer fő tevékenységét képezték. A
mozgás az életet, a művészet a lelket, a stratégiai játék a gondolkodást erősíti meg.
Ugyanannyira, bár nem ugyanúgy harmonizálóak a kognitív működés számára, mint a
probiotikumok, az omega 3 zsírsav, vagy mondjuk a D vitamin.
A 20. században különösen a nyugati kultúrákban az ember technikalizálódása és ezzel
együtt a világról való gondolkodásának a leegyszerűsödése, a lineáris gondolkodás, a tanítást
és a gyerekek nevelését is lineárissá tette. Az iskolákban igyekeznek a gyerekek agyát
feltölteni információkkal, képességekkel, de nem foglalkoznak azzal, hogy milyen a fogadó
rendszer, a gyerekek agya és lelke.
Az egyentanítás a különlegességeket zavarként azonosítja, pedig csupán eltérően huzalozódó
agyakról van szó. Geschwind (1979, 1984) sok évtizeddel ezelőtt kimutatta magzatokon
végzett vizsgálatokkal, hogy a később diszlexiássá váló gyerekek idegrendszere már az
anyaméhben a szokásostól eltérően fejlődik. Mostanra a környezet egyre több gyerek agyát
hasonló állapot felé alakítja, vagyis egyre több gyereket idegrendszere nem hajlamosít az
iskolai készségek elsajátítására abban az életkorban, amikor az iskola elvárja, vagyis amikor a
többség alkalmas volt a digitális világ beköszönte előtt.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a digitális kultúra által keltett túl sok inger az agyat
megzavarja fejlődésében. A szenzitív periódusok nemcsak inger hiányában, de az ingerek
özönében is módosulnak. A túlingereltség korai záráshoz vezet, és az agy differenciáltsága
gyenge marad (Rubenstein, Merzenich, 2003).

6. Kiépítetlen pályákon csak lassan, sok problémával lehet közlekedni. A neurológiai
harmonizáció eszközei, mint például a bölcsődalok rendelkezésre állhatnának mindenki
számára, némelyik akár már az intrauterin életben. A megszületés után végtelen lehetőség
van a tevékenységekre, amelyek az agy alaphuzalozását erősítik, majd akár egész életen át
fenntarthatják tanulási képességét. A mindennapokból ezek kikoptak, de
visszacsempészhetők.
Mozgás = élet
A mozgásról mindenkinek rögvest a sportok, innen a fittness és az élsport jut eszébe. Ez a
zsákutca. A mozgás egyszerűen tevékenység. Ilyenek a sportok és a tánc, de ilyen például a
gépírás, a lépcsőmászás, a zsonglőrködés, a diótörés és a thai chi is. Minden tudatos
mozgásfejlesztés és a mindennapi élet részét képező mozgás segíti a neurológiai
harmonizációt.
A digitális világban az ember már az első emeletre is lifttel megy, de lassan már a seprűt sem
tudja használni, csak a porszívót tologatni. A gombnyomás igen kis kihívás a szenzomotórium
számára, ezért egyre inkább visszafejlődik az ember mozgása és mozgásirányítása. Miközben
újabb és újabb rekordokat jegyeznek fel az élsportban, a tömegeknek, különösen a jóléti
társadalmakban, egyre gyengébb a kivitelező rendszere.
Számos tudományos vizsgálat igazolja, hogy a tanulás hatékonyabb, ha a gyerekek
mozoghatnak közben, de egyetlen ilyen eredményre sem szeretnénk itt hivatkozni, mert
annyira triviális összefüggésről van szó, hogy szinte paródiába illő, amikor ilyesmire
tudományos kutatás kell induljon.
Gyakorlati példák mutatják, hogy a zsonglőrködés a diszlexiás gyerekek olvasás tanulását
beindítja, figyelemzavar miatt alulteljesítő diákok iskolai teljesítménye jelentősen javul. A
tudományos kutatásnak ezeket a hatásokat kell vizsgálni, hogy minél hatékonyabb fejlesztést
kapjanak a gyerekek. Ez nem azt jelenti, hogy várjunk a mozgásnak a mindennapi életbe és
tanításba történő bevezetésével, mert a most fejlődő gyerekeknek is szükségük van a
természetes fejlesztésre.
A mozgás hatásai és pozitív transzfer hatásai
Elsősorban a mozgásokon alapuló észlelési és feldolgozásbeli elmaradások vezetnek a
részképességzavarokhoz. Ezért a szenzomotóriumot fejlesztő rendszeres és tudatos mozgás
lényeges a diszlexiások ellátásában. A különböző és egyre összetettebb mozgások
elsajátítása az összes neurológiai alapú teljesítményzavar megelőzésében és kezelésben
kiváló eszköz, és számos transzferhatása is van.
A transzferhatás a régebbi tanulás hatása az újabb tanulási szituációban, lényegében a
tapasztalatok átvitele. Amit az egyik tanulási folyamatban elsajátított valaki, az áttevődhet
egy másik tanulási folyamatra. Megkönnyítheti vagy megnehezítheti az újabb tanulást,
pozitív vagy negatív transzferhatás alakulhat ki.

7. A mozgások gyakorlásának fő hatása mellett többféle transzferhatás is érvényesül. A mozgás
során az idegrendszer irányító apparátusa dolgozik, épül. A figyelem irányítására,
koncentrációra van szükség. Emellett a rendszeres gyakorlás biztos sikerhez vezet, és a siker
önmagában is gyógyító, mert az önértékelést növeli.
A mozgás fejlődésével egyértelmű, látványos és az egyén számára is érzékelhető
eredmények érhetők el, és ezek a sikerek áttevődnek egyéb területekre, így az iskolai
készségekre is. A mozgás csökkenti a szorongást, általános kedélyjavító hatású, de emellett
az önbizalom növekedése, a belső biztonság erősödése is a szorongás kialakulása ellen hat.
A gyerek megtapasztalja, hogy a gyakorlás eredményre vezethet, és vannak fogások,
megoldások, amelyek a gyakorlást hatékonyabbá teszik. A gyerek ezt a tapasztalatát is
transzferálja egyéb területekre.
A mozgás pozitív transzferhatásai, amelyek az iskolai készségek tanulását elősegítik:
 irányító funkciók fejlődése,
 koncentrációs képesség erősödése,
 szorongás csökkenése,
 önbizalom növekedése
 a gyakorlás, erőfeszítés értékének megismerése.
Egyensúlygyakorlat a kontrollfunkciók fejlesztése
A vesztibuláris rendszer karbantartása az észlelés és ezzel a kognitív
működés hatékonyságát biztosítja. A neurológia alapú zavarok
legegyszerűbb és leghatékonyabb terápiája az egyensúlyrendszer
ingerlése. A kisbabák lepedőben forgatása gyógyító hatású, ahogy a
ringatás, a hintázás is növeli az idegrendszer harmóniáját.
A zsonglőrködés ősidők óta része volt az ember életének. Nem cirkuszi mutatvány a három
labdával zsonglőrködés, hanem neurológiai harmonizáció. Mindenki meg tudja tanulni. Az
indiai nők egyik kötelező készsége volt, amit ki kellett fejleszteni.
A Waldorf iskolákban tudatosan használják a labdákat a szenzomotoros rendszer
fejlesztésére. A rendszeres gyakorlás által a negyedik évre minden diák megtanul három
labdával zsonglőrködni. A cél nem a zsonglőrködésben való jártasság, hanem az
egyensúlyrendszeren keresztül a mozgás és az észlelés összehangolása, a kontroll funkciók
fejlesztése, és így a kognitív működés megalapozása.
A labdára irányuló figyelem, a mozgások irányítása, a szem és a kéz holisztikus észlelése a
zsonglőrködés során állandó tréning az agynak. Az újabb gyakorlatok rendre újabb kihívást
jelentenek az irányító rendszernek. A mozdulatok és a mozdulatok gátlása edzi a prefrontális
területeket.
A jóga, a thai chi, az aikido, a legtöbb távol-keleti küzdősport előtérbe helyezi az
egyensúlyérzék fejlesztését. Az önkontroll megalapozására, erősítésére törekednek, amely

8. fiziológiailag az egyensúlyi ingereken keresztül valósul meg. A sportmozgás az észlelés és a
mozdulatok tudatos összehangolását jelenti. A tánc, a forgás is minden kultúrában
megtalálható, és szintén a vesztibuláris rendszer erősítésével a neurológiai harmóniát növeli.
Ezek a mozgások kicsi gyerekkortól kezdve egész életen át használhatók a testi-lelki egészség
felépítésére, fenntartására. Rendkívül egyszerű mozdulatokból indulnak ki, és igen magas
szinteket lehet elérni a gyakorlással. Már a legegyszerűbb mozdulatok is az öröm és a
teljesség érzését adják, és fejlesztő hatásuk tökéletes. Nem szükséges szakértővé válni
ahhoz, hogy örömet okozó fejlődést elősegítő mozgásokat végezhessen az ember, de minden
előrelépés további erősítés a belső irányító működés számára.
Minél több egyensúlyozásra van szükség egy tevékenység során, annál
nagyobb a hatása. Akár a séta és az úszás is fejlesztő hatású, de a
biciklizés, az egykerekűzés, a gördeszkázás és a hasonló eszközök,
különösen alkalmasak a kontroll funkciók edzésére. A gyerekek maguk is
ráéreznek erre. Jellemzően nem a "jó tanulók" azok, akik ilyen
tevékenységekben elmerülnek.
Különösen a gyerekeknél, és főképpen tizenéves kor előtt a fizikai
aktivitásnak, tevékenykedésnek a mindennapi életben és főképpen a
tanulásban vezető szerepe kell legyen, de a mozgás minden életkorban segít a tanulás
idegrendszeri alapjainak kialakításában.
Az egyensúlyozást kívánó mozgások neurológiailag harmonizáló hatása annál erőteljesebb,
minél inkább az alábbiakat kívánja:
 Célirányosság: a cél változhat, a tudat mindig a cél irányába fordul.
 Holisztikus figyelem: egy adott pontra irányul a figyelem, nem a
részletekre, de a perifériás ingerek is szükségesek a mozgás során.
 Ritmus és ritmusváltás: a mozgásnak belső ritmusa van, ami tudatosan
változtatható, és újabb ritmusban folytatódhat.
 Irányok és nyomatékok változása: a mozgás különböző minőségeket kíván
a különböző feladatok kivitelezésekor
Ezek a feltételek egyaránt megjelennek a zsonglőrködésben és a hintázásban, a táncban és
az úszásban, a thai chi és a gördeszka gyakorlatok során és minden egyéb mozgásban, bár
különböző mértékben. A lényeges, hogy a prefrontális agyi területek irányító funkciói, a
gátlások és serkentések edzésben legyenek.
A digitális korban az általános mozgáshiány oly mértékben gyengítette meg az emberek
egyensúlyrendszerét, hogy már el sem tudjuk képzelni, mennyire ügyesek voltunk a
gombnyomogatós világ beköszönte előtt.
Lassan annak is csodájára járnak majd, ha egy gyerek hintát tud hajtani. Sok hat-hétéves
digitális bennszülött ugyanis, aki iszonyú sebességgel képes klikkelni, nem tud már például
bukfencezni, hintát hajtani, fára mászni. A belső ritmus és az önirányítás hiányzik a
mozgásszervezéshez.

9. A ritmus és az ütem
A zene is a kontroll funkciók kiváló fejlesztő közege. Már a passzív, befogadó módban is
idegrendszeri harmonizációt biztosít a zene, de az aktív zenélés, akárcsak ringások, ritmusok,
tánc formájában is, a kognitív működés vitaminja.
A zenei ritmus és mozgás kapcsolata a zene és a tánc közös idegrendszeri alapját jelzi
(Phillips-Silver, Trainor, 2005). Zene hangjaira szinte automatikusan megindul a ritmusos
mozgás gyereknél és felnőttnél egyaránt, még akkor is, ha ez nem jelenik meg külső
mozgásban. A ringatás, az altatódalok, a mondókák, énekek, a zene a kicsi gyerekek
idegrendszerének kontroll működését fejlesztik.
A zene-tánc szabályozó hatását bizonyítja, egy a Fülöp-szigeteken működő börtön módszere.
A rabok Michael Jackson zenéjére táncolnak, és ezzel jobb hatást ért el a börtön a rabok jó
útra térítésében, mint a semmit nem érő fegyelmezésekkel, büntetésekkel, vagy az
értelmetlen, testgyötrő munkavégzéssel. Egyetlen rab sem kap felmentést a gyakorlás és a
próbák alól, az eredmény magáért beszél1
.
A tánc rendkívüli lehetőség a belső kontroll fejlesztésére. A mozdulatok megszabott rendben
történő irányítását segíti a zene, a ritmus. A belső ritmus hiányában az agy kontrollfunkciói
gyengék, nincs mire épüljön a gondolkodás.
A ritmus belülről irányított harmonikus lüktetés, természetes folyamat. Az ütem kívülről jövő
és legtöbbször merev, vagyis a ritmus lényege hiányzik belőle. Az ütem az ütésekből, a
ritmus az ismétlésből, a felújulásból származik. A kívülről irányított ismétlődés ütemes.
Az ütemes taps egészen más, mint a ritmusos tapsolás, menetelni nem lehet ritmusra, csak
ütemre. Belső irányítás, szervezettség, ritmus hiányában az ütem tart rendet, de ez élettelen,
mint a gépi zene, ami ütemdobot használ.
Az agynak természetes közege a ritmus. Az élő test tele van
ritmussal, ezért jobban segíti az önirányítás kialakulását, és
fenntartását, mint az ütem.
A fejlesztésben gyakran ütemmel kívülről igyekeznek felépíteni a
belső ritmust. Ez gyorsabb eredményre vezethet, de minden, amit
maga fejleszt ki az ember, az sajátja, és stabilabb kapcsolatokra épül.
A zenére történő szabad mozgás gyógyító hatású, a természetes,
még gyermeki kreativitás szintjén történő, a szabályok nélküli
önmegvalósítás. Kokas Klára (1972; 1992) terápiás módszerét erre
alapította. Zenét adott a gyerekeknek, és minden megkötés nélkül mozoghattak a zenére. A
tudatos mozgások a belülről induló mozgásokra épülhetnek. Az önirányítás a saját
mozgásokra épül. A fejlesztés és tanítás természetes és egyszerű eszköze lehetne a tánc.
1 Article: http://articles.nydailynews.com/2010-01-
27/entertainment/29436959_1_youtube-video-maximum-security-prison-
prison-yard Movie: http://www.youtube.com/watch_popup?v=mKtdTJP_GUI

10. Az ujjak fejlesztése a "klikkelő" kultúrában
A bal agyfélteke elemző, módszeres működésének, valamint a verbalitásnak a megalapozása
a vizuális és taktilis észleleteknek a mozdulatokon keresztül történő feldolgozása. A
viszonyok, a részletek kapcsolata, az elemek összefüggése először mozdulatokon keresztül
képeződik le. Az ujjtudatosság meghatározza a precíziós, elemző vizuális feldolgozás és
leképezés színvonalát, és ezen keresztül az erre épülő relációs gondolkodást.
Természetes körülmények között az ember rendkívül sokat használja a kezét. Az
ujjtudatosság és az ujjak tudatos, irányított mozdításának képessége automatikusan fejlődik.
A színvonalát az egyéni adottságokon kívül az is meghatározza, mennyi tapasztalatot szerez
az ujjak agyi leképezésének területe. A kapcsolatok száma és minősége az ujjak
mozgatásának mennyiségétől és minőségétől függ.
Minél több és minél bonyolultabb feladatot végeznek el az ujjak, annál biztosabb leképezést
tesznek lehetővé. Egyénileg különböző, mennyi mozgásra van szükség a biztos működéshez.
A specifikus tanulási zavarok hátterében sokszor éppen az ujjak leképezésének gyenge
színvonala azonosítható. Ez a jelenség egyre gyakoribbá vált, mert a gyerekek kevesebbet
használják az ujjaikat, és több gyerek érkezik hiányokkal az iskoláskorba.
Gombnyomogató világban a felnőttek sem használják ujjaikat sokféle feladatra. A mai
embernek a két hüvelyk és két mutatóujj bőven elég lenne a feladatok elvégzésére. Ezeket
csak előre hátra kellene mozgatni. Bár egy ilyen csökevényesedés az agyi működésekben
deficiteket okozna. Talán már el is indult ez a folyamat.
A technikai eszközök világában sem kell azonban elbutulnia még az ujjaknak sem. Számos
lehetőség van a tudatos ujjmozgatásra. Az egyik ilyen terület, a gépelés. Ha a gyerekek nem
véletlenszerűen használnák az ujjaikat, hanem szabályosan tíz ujjal tanulnának meg gépelni,
 hatékonyan írnának a billentyűzeten,
 könnyebbé válna a grafomotoros deficitekkel küzdők élete,
 az agyban több kapcsolat alakulna ki,
 többet dolgozna az önirányításért felelős agyi terület.
A billentyű használat nemcsak a gépírás során fejleszti az
ujjtudatosságot, hanem a zenéléskor is. Különösen azok a
hangszerek fejlesztők ezen a területen, amelyeken a muzsikusnak
mind a tíz ujját használni kell.

11. Ujjak mozgatása és a művészet
A kultúra fejlesztő étrendjének alapvető fogásai nem különülnek el egymástól. A tudatos
mozgásirányítás része a művészeteknek is. Így az ujjak mozgatása sok művészeti területen
meghatározó tevékenység.
Az ujjak használata, amikor szemezgetésre, pucolásra és egyéb munkákra használja az
ember, legalább olyan fejlesztő, mint amikor művészi tevékenységet folytat, de az utóbbi
nyilvánvalóan több örömöt és lelki épülést nyújt, mert az önkifejezés is része a munkának.
A korabeli művelt, jómódú házakban az úri lánykák nem a dió pucolásával és a ribizli
szemezgetésével jutottak hozzá a szükséges manualitáshoz. Zenélni tanultak, hímeztek.
Elengedhetetlen volt a kézimunkázás. Nyilván nem azért mert szükség volt az újabb és újabb
gyönyörű, vagy kevésbé szép alkotásokra, hanem a neurológiai harmonizáció hagyományos,
kulturális megoldását követték a családok.
Az ujjak mozgása a bábozás is, de még nagyobb kihívás a kezek árnyjátéka. Az ujjaknak
megfelelő pozícióját felvenni, majd esetleg mozgatni nemcsak érdekes játék és művészet,
hanem egyben a kognitív funkciók neurológiai megalapozása.
Az ujjak tudatos pozicionálása szükséges a mudrákhoz is.
Mudrának neveznek egy gesztust, egy misztikus kéztartást, vagy
egy szimbólumot. Léteznek szemállások, testtartások, légzési
technikák, melyeket így szintén mudrának neveznek. Ezek egy-egy
tudati folyamatot képileg jelenítenek meg. A mudrák az agy, és így
a lélek, valamint a test meghatározott területeire hatnak.
Ujjak összeérintésével, keresztezésével, begörbítésével
befolyásolhatók a testi-lelki folyamatok, mert az agyat tornáztatják. A mudrát az ujjak
jógájának is nevezik.
Az origami, a jól ismert papírhajtogatás is a neurológiai harmóniát növeli. Az origami az ujjak
irányított mozgását kívánja, miközben
 az arányokra, viszonyokra, irányokra, részletekre való figyelemnek,
 a téri-vizuális gondolkodásnak és
 a szekvencialitásnak is nagy szerep jut.
Érthető, hogy az egyik leghatékonyabb kognitív fejlesztő
tevékenység a papírhajtogatás. Az origamiban a képzőművészet
és a mozgásművészet találkozik.

12. Művészet = lélek
A művészet az érzések és észleletek formába öntött megjelenítése. Az egyén benső énjét
involváló minden tevékenység művészet. A mozgások során bemutatott tevékenységek
mindegyike kapcsolódik a művészethez, mert a neurológiai harmónia a belső mozdulatokon
keresztül alakul ki.
Az ember művésznek születik. A kicsi gyereket a környezet szoktatja le arról, hogy belső
átéléssel forduljon a világhoz és bevonódottan tevékenykedjen.
Hátráltatja és akadályozhatja a belső átélés fennmaradását és fejlődését
 a siettetés,
 a korai beszabályozás,
 a szabályok hiánya.
A digitális kultúra a rohanás, sőt, a gyorsulás kultúrája. Minden egyre gyorsabb, és a
gyerekeknek is egyre gyorsabban kell fejlődni. Sőt, nem is csak gyorsan, de az elvárt
ütemben. A belső ritmus nem épülhet ki, mert már a gyerek fejlődését is ütemezik a szülők, a
szakemberek, a szakkönyvek.
A környezetnek nem az a feladata, hogy irányítsa a fejlődést, hanem az, hogy teret adjon és
lehetőségeket mutasson. A korai tanítás megakadályozza a gyereket abban, hogy belső
hangjait, képeit, mozdulatait kidolgozza.
Korai tanítás a túlzottan kidolgozott világ is. Ha kész eszközöket, kész hangzatokat, kész
képeket kap a gyerek, nincs szükség a belső munkára, hogy ezeket maga építse ki.
A művészetek természetes szabályokat adnak (1), az ingerek rendszerben jelennek meg (2),
aminek elsajátítása a megismerő folyamatokat támogatja (3).
1. A szabályok teszik lehetővé a viszonyulást, a környezet belső leképezését.
2. A külvilág ingereinek rendszere segíti a gyereket a saját rendszerének kialakításában.
3. A tanulás a szabályok megismerése, tudás, amelyet az egyén az alkalmazkodásában
használhat.
A kreativitás fejlődése és a neurológiai harmonizáció
A gyerekek a külvilágot mozdulataikon és észlelésükön keresztül ismerik meg, és önmagukat
a külvilághoz viszonyítva fedezik fel. Ez a folyamat egyénenként nagyon különböző. Amikor a
gyerek szabadon explorál, természetes módon involválódik a tevékenységbe, ami így
művészi és kreatív tevékenység.
Általános nézet, hogy az iskola megöli a kreativitást. Erre mutat minden vizsgálat, amely a
korai és az iskoláskori kreativitást hasonlítja össze. Ugyanakkor ezek az eredmények másról
is szólnak.

13. A kreativitás függ az életkortól. Eltérően fordulnak a gyerekek a világ felé fejlődésük
különböző szakaszaiban. Míg a kisgyerekkorban a szabad fantázia a megismerés eszköze,
iskoláskorban a tanulással, a készségek fejlesztésével építik tudásukat. Ez belső igény a
konvencionalitásra. Az iskola lényegében kiszolgálja ezt. A problémát az okozza, hogy a
család és az oktatás
 már óvodáskorban a konvenciók felé nyomja a gyerekeket,
 iskoláskorban leállítja a tudás alkotó használatát, ami a kreativitás fejlődésének újabb
fázisába vezetne át.
A kreativitás három fejlődési szakaszában a gyerek agya különbözőképpen, de belső
indíttatásból végez alkotó tevékenységet.
A kreativitás fejlődésének három szakasza van:
1. A játék: A konvencionalitás előtti kreativitás szakasza nagyjából nyolcéves korig
tart. Szabadon szárnyalhat a képzelet, nem köti még a tudás, ismeret. A világot a
játék által ismeri meg a gyerek. A képzelet a fő eszköze.
2. A tudatos tanulás2
: A konvencionalitás szakaszában a valóság megismerése a cél.
A gyerek tanulni akar, nem játszani. Kihívásokra vágyik, képességeit, készségeit
fejleszti. Ha ez nem látszik a gyerekeken, az azért van, mert nem a megfelelő
módon kínálja az iskola a tanulást.
3. Az alkotás: A konvencionalitás utáni szakasz a valódi alkotó kreativitás. Nagyjából
tizenhárom éves korától már egyre inkább a valódi feladatokat keresi a fiatal. Az
alkotó szakaszban már a tudás, ismeret birtokában kell felvenni a gyermeki
játékos fantáziát, összeegyeztetni a valóságot és tudást a képzelettel.
A kognitív fejlődés három jelentős életkori szakasza a tanulási zavarok kialakulása és
kezelése szempontjából is a legjelentősebb három fejlődési mód, a szenzomotoros (1), a
tudatos nyelvi (2) és az egyéni alkotó (3) működés.
A szenzitív periódusok határozzák meg egy-egy újabb szakasz indulását.
1. Az egyre tisztuló képzelet segíti a gyereket, hogy össze tudja kötni a külvilág ingereit a
belső működéseivel (0-8 éves kor)
2. A nyelvi fejlettség elégséges szintjén a tudatos tanulással szerez tudást a gyerek (7-13
éves kor).
3. A világ egyéni megragadását a logikai, elemző gondolkodás kialakulásával, saját
tanulási módok és egyéni tudás, viszonyulás teszi teljessé (12-13 éves kortól).
Az egyén fejlődése harmonikus, ha saját ütemében, saját rendszert építhet ki a külvilághoz
történő alkalmazkodásában. Ez már maga is alkotás, önmaga megalkotása, az egyéniség
megalkotása, a kreativitás gyakorlata.
2 A magyar nyelvben nincsen megfelelő elkülönítése a tudatos, iskolai tanulásnak a természetes tanulástól való
megkülönböztetésére. Az angol "study", az iskolai tanulás, a "learn", a természetes tanulás kifejezésére alkalmas.

14. A kreativitás ugyanis azt a nehezen megragadható eseményt jelenti, amikor az elmében az
addigiaktól eltérően rendeződnek az elemek, és valami új, eredeti jön létre, és azt a
viselkedést, amely során a személy ellenáll a megszokottnak, elviseli, sőt keresi a
kétértelműt, a bizonytalanságot, a rendezetlenséget, amelyből új rend alakulhat ki
(Gyarmathy, 2007).
A fejlődés minden szakaszában ilyen alkotó összeegyeztetés folyik. A kamaszkornak pedig
kimondottan ez a feladata. Az agyi működések harmóniája segíti ezeket a kognitív
folyamatokat.
Minden életkorban mindegyik kreatív tevékenység jelen van, de az életkorral változik a
hangsúly
1. Szabad exploráció, ismerkedés - játék
2. Szabályok, fogások, tudás - tudatos tanulás
3. Újraszervezés, tudatos önkifejezés - alkotás
1. táblázat A kognitív fejlődés szakaszainak kiegészített táblázata
/Képességek
Életkor/
1. Szenzomotoros
rendszer
2. Nyelvi és iskolai
képességek
2. Tanulási stílus,
életvezetés
a. Kisgyerekkor,
konvencionalitás előtt
0 - 8 éves
Mozgás, észlelés,
egyensúly / játék,
szabad képzelet
Fonológiai
képességek,
számfogalom /
tanulás, tudatos
tudásszerzés
Információfeldolgozás,
szorongás / alkotás,
egyéniség kialakítása
b. Iskoláskor,
konvencionalitás
7 -13 éves
Mozgás, észlelés,
egyensúly / játék,
szabad képzelet
Fonológiai
képességek,
számfogalom /
tanulás, tudatos
tudásszerzés
Információfeldolgozás,
szorongás / alkotás,
egyéniség kialakítása
c. Serdülőkortól
konvencinalitás után
12 éves -
Mozgás, észlelés,
egyensúly / játék,
szabad képzelet
Fonológiai
képességek,
számfogalom /
tanulás, tudatos
tudásszerzés
Információfeldolgozás,
szorongás / alkotás,
egyéniség kialakítása

15. A művészet az ember számára önmaga megalkotásának eszköze. Egész életén át a
neurológiai harmonizációt építő alkotó tevékenység az, amely a fejlődés újabb és újabb
lépcsőin átsegít.
Zene, a mozdulatok és a viszonyok tana
A zene mozgás. A ritmus az alapja, ahogyan a mozgásfejlesztés témája kapcsán már szó volt
róla. Az aktív zenélés, még az éneklés is, folyamatos ritmustartás, a mozdulatok irányított,
időzített sorozata. A szenzomotorium egyik legjobb fejlesztése a muzsikálás. Az egyszerű
ritmusdobolások, majd különböző hangok bevonása, utána hangszerek használata egyre
magasabb szintű elemző munkát kíván az agytól. A zenélés,
éneklés alatt az egész test összhangban mozog.
A zene a digitális korban elönti a világot, de inkább, mint háttérzaj.
A kisgyerekek fejlesztésében nagyon kevéssé jelenik meg tudatos
használata, pedig ősidők óta az ember a zenében él. A beszédet is
megelőzi a zene, sőt a zene előkészíti a beszédet.
A fül már a néhány napos magzatnál elkezd formálódni, és a terhesség negyedik hónapjában
már teljesen fejlett. A fülnek nagy szerep van az agy fejlődésében. A vizuális rendszer az
anyaméhben nem kap ingereket, de az auditív rendszernek igen gazdag lehetőségei vannak.
az anyai test belső hangja mellett az anya beszédhangja, jó esetben éneke, zene és egyéb
hanghatások szerepet játszanak az agy fejlődésében, és alapokat képeznek a későbbi
kognitív működéseknek.
A zenész dinasztiák nemcsak örökletes képességeikben, hanem a korai zenei fejlesztés által is
erősödnek. Ha a szülők rendszeresen zenét hallgatnak illetve muzsikálnak, a magzat zenén
érleli az agyát. A zene színvonalának megfelelően hat az agyra. A beszédhangok és a
verbalitás szintén magzati kortól befolyásolja az agy fejlődését, és így a nyelv fejlődését is.
A zene általános intelligencia fejlesztő hatása nem elsősorban a zene hallgatásában, hanem
értésében van, mert a különböző viszonyban lévő elemek sorozatát kell elkövetni, és ezáltal
egész hangzást létrehozni.
Az egész agyat kívánó kognitív működés a zene, amely a középkori egyetemeken a hét
szabad művészet egyike volt, és az alapoktatáshoz tartozott.
A viszonyok tudományának nevezték azt a négy tudományt, amelyet közösen a Quadrivium
névvel illettek:
 Aritmetika: számtan, a megszámlálhatók viszonyai
 Asztronómia: csillagászat, a mikrokozmosz és a makrokozmosz viszonyai
 Geometria: a megszámlálhatatlanok viszonyai
 Zene: zeneelmélet, az arányokról, a viszonyokról szól (húrok aránya és a hangok), ez
egyesíti az előbbi három tudományban tanultakat (Szekér, 2011)

16. A zene út a beszédhez, az olvasáshoz, a matematikához. A legkiválóbb kognitív fejlesztés. A
nagy port vert "Mozart Effect" hívta fel az oktatás-fejlesztés figyelmét a zene hatására
(Rauscher, Shaw, Ky, 1993). Kiderült, hogy Mozart zenéje nem mindenkinél és egyáltalán
nem tartósan intelligencia növelő hatású, amit a kutatók nem is állítottak, mindenesetre a
vizsgálatok tovább folytatódtak.
Igazolták, hogy a zene szenzitív periódusán belül sikeres a nyelvi fejlesztés zenei tréninggel.
Rauscher és munkatársai (1997, 2000) módszerükkel kisgyerekek téri képességeinek
fejlesztésében hatékonynak találták a zenét, de ha csak hétéves korban kezdték a fejlesztést,
már jelentősen kisebb volt ez a hatás.
Perret és Fox (2004) is azt találta, hogy a zene produkciója az, ami fejleszti az iskolai
készségeket. Vizsgálatukban a fonológiai tudatosság és a téri-vizuális képességek terén
találtak jelentős fejlődést zenei tréning hatására.
Tomatis már korábban használta Mozart zenéjét, de kifinomultabb megoldásokat
alkalmazott. Audio-Psycho-Phonology módszerével a hiányzó vagy hibás idegrendszeri
auditív kapcsolatok célzott ingerlését végezte a jól megválasztott hangokkal. Elképzelése
szerint a hallási rendszerben meglévő problémák a felelősek számos kognitív deficitért
(Tomatis, 1991).
Albert Einstein édesanyja kevésbé tudományos alapokról, inkább ösztönösen a kultúrára
építően járt el. Fia muzikalitása már kisbabakorban feltűnt. Viszont a kis Albert még
háromévesen sem beszélt, amiért ma megkésett beszédfejlődés diagnózist kapna.
Édesanyja azonban nem azzal foglalkozott, hogy a gyereknek vajon a bal agyféltekéje és a
beszédcentrumok elég fejlettek-e. Énekelt fiának, és a kis Albert énekelni tanult meg, mielőtt
még beszélt volna. A két agyfélteke összeköttetését erősítette az énekléssel. (Egy Nobel díj
ezért neki is járt volna.)
A zene a bal agyféltekei elemző, a viszonyokra irányuló gondolkodást, valamint a holisztikus,
jobb agyféltekei feldolgozást a hangzás, a zene értése által, egyaránt megkívánja és így
fejleszti is.
A zenei nevelésben is az alkotó tevékenység fenti három formája egymásra épül
1. Szabad exploráció, ismerkedés, dallamokat talál ki, és tanul meg a gyerek, a hangszerrel és
lehetőségeivel ismerkedik.
2. Szabályok, fogások, tudás, kottaolvasás, a zeneelméletbe történő bevezetés, a tudatos
hangszerhasználat és zenetanulás.
3. Újraszervezés, tudatos önkifejezés, saját elképzeléseit megvalósítja a zenélés során.
Kisgyerek kortól kezdve mindennapos tevékenység kellene legyen az ember életében az
éneklés, zenélés, hogy a kognitív működésekre felkészült idegrendszer álljon rendelkezésére.
A muzsikának nem a fejlesztés a funkciója, hanem a lélek jóléte, de ez éppen az előbbiekből
épül fel.

17. A hangokon keresztül a beszéd észlelése és produkciója is a zenei alapokra épül. Már az
intrauterin életben is hatással van az agyi kapcsolatok fejlődésére a zene és az ének. A
hangok megkülönböztetése nagyon korán, kialakul. Ahogy az előző könyvben már említésre
került, Kuhl és munkatársai (2006) a 8-10 hónapra teszik a fonetikai tanulás szenzitív
periódusát.
Kicsi gyerekkorban rátanul az agy a beszédhangokra. A hangmegkülönböztetés
automatikusan, a környezet hangjain keresztül alakul ki.
A zene tudatosan is használható az olvasási készségek fejlesztésére, a diszlexia
megelőzésére. A Látható hangok program például játékos, népi gyermekdalokkal és
”hangképekkel” fejleszti a gyerekek hangmegértési és kifejezési képességét.
A gyerekek egyszerű jelekké alakítják a hangok tulajdonságait, vagyis leírják azt, majd a
hangjukkal ”rajzolva” hangzó formává alakítják a vizuális jeleket.
A gyakorlatok témái: hangszín/hangmagasság, a hang ereje és hossza, a hangok mozgása és
ritmusa, a hasonló és különböző hangok és a hangok kifejezésének titka. Auditív és vizuális
modalitásban ismerik meg a hangok tulajdonságait és azok árnyalatait (Antal-Lundström,
2006)
Képzőművészetek
Az agy precíziós feldolgozásának fejlődésében nagy szerepe van a különböző modalitások
használatának. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a különböző észleleti csatornák és a
szemantikus feldolgozás tréningje javítja az olvasást (Tallal, Miller, Bedi, Byma, Wang,
Nagarajan, Schreiner, Jenkins, Merzenich, 1996; Merzenich, Jenkins, Johnston, Schreiner,
Miller, Tallal, 1996)
Kujala (2003) szemantikus feldolgozási feladat nélkül, kizárólag audio-vizuális tréninggel ért
el fejlődést az olvasásban. Auditív viszonyokat - zenei hangokat kellett vizuális viszonyokkal -
jelekkel egyeztetni. A keresztcsatornákat a szemantikus feldolgozás terhe nélkül
fejlesztették, a hangmegkülönböztetés a precíziós feldolgozást fejlesztette. Az eredmények
szerint a nem-lingvisztikai audiovizuális ingerekkel folytatott perceptuális tréning
változásokat hoz létre a hang megkülönböztetés idegi alapjaiban és az olvasási készség
fejlődéséhez vezet.
A képzőművészet a zenéhez hasonlóan tele van viszonyokkal, ritmusokkal, mozdulatokkal.
Finom megkülönböztetésre, a téri viszonyok követésére, a részletek azonosítására van
szükség. A figyelem irányítását, fenntartását itt is az alkotás élménye
biztosítja.
Mint a többi művészeti ágnak, a képzőművészetnek is olyan komoly
fejlesztő hatása van, hogy nem szabad komolyan venni. A játékosság,
a kísérletezés, az alkotás a lényege, és nem a végeredmény, mint
művészi érték. A legegyszerűbb aszfaltrajz is alkalmas az érzések
kifejezésére és az agyi reprezentációk kiépítésére vagy pontosítására.

18. A vizuális megjelenítés lényegesen különbözik a többi művészeti ágtól, mert a legtöbb
esetben az alkotás maradandó, legalábbis hosszabb időn át, újra és újra megtekinthető
ugyanaz az alkotás.3
Nemcsak az alkotás folyamatában hat a mű, hanem a későbbiekben is,
mint vizuális élmény megmarad. Eltérően a muzsikálás és színjátszás élménytől, a
képzőművészeti alkotás egyszerre komponálás, rendezés és előadás.
A szépművészet ágai lehetőséget adnak sokféle képesség fejlesztésére. A fotózástól a
szobrászatig, az olajfestménytől a számítógépes grafikáig és még ezeken túl is nagy
változatosság jellemzi a képzőművészetet. Mint a színjátszásban is, itt is a sokféle lehetőség
sokféle érdeklődésnek és képességnek ad utat.
Színjátszás
A színjátszás, a szerepjátékokkal már kisgyerekkorban a legkedveltebb spontán művészeti ág.
Lehetőség olyan világok megélésére, amelyek egy ember életébe nem férhetnek bele.
Kipróbálhatók életek, helyzetek, viselkedések, megoldások. A színdarab megtekintése,
filmnézés a passzív beleélés, a színjátszás, szerepjáték az aktív, alkotó beleélés.
Minden, amit a képzeletben kivitelezünk, az mozgásélményként az agyban leképeződik. A
kulturális tevékenységek megváltoztatják az agy szerkezetét (Doidge, 2007). Minél
összetettebb a tevékenység, minél többféle terület együttműködését kívánja, annál nagyobb
hálózatokat alakít át.
A színjátszás sok területet összeköt. A mozdulatok, a tánc és a zene szerves része, ahogy az
olvasás és az irodalom is. A díszletek és jelmezek elkészítése a képzőművészethez kapcsolja a
színjátszást.
A verbalitás fejlesztése témában már említettük a színjátszást, mint a korlátozott kódról a
kidolgozott kódra váltás egyik eszközét.
Színjátszás a bábozás különböző formája is, az árnyjátékok, a pantomim amelyek lehetnek
egész testtel vagy testrészekkel megjelenítettek.
A Waldorf pedagógiában a színjátszásnak hangsúlyos szerepe van. Egy színházterem a
legjobban használható helység még a tanításban is. Előadásra, színjátszásra, koncertre,
táncra, közös játékokra, csoportos tevékenységekre kiválóan alkalmas.
3 Ez is jelzi, hogy a filmművészet, mozgókép határterület, sok tekintetben a képzőművészet
része.

19. Stratégiai játék = gondolkodás
A táblás-stratégiai játékok a rendkívül hatékony gondolkodásfejlesztők. Miközben vizuális-
mozgásos a játék, az elemző-szekvenciális gondolkodásra szoktat. Beidegződnek a viszonyok
a mozdulatok által, és a gondolkodást tisztítja a vizualitás tudatosodása. Logikát és
kreativitást egyszerre fejleszt. Alkalmat ad a szabályok használatára, és a szabályok
módosítására. Egyszerre tanítja a szabálytartás fontosságát és a szabálymódosítás
lehetőségét.
Téri viszonyok és a stratégiai gondolkodás
A stratégia logikai lépéseket és a helyzet átlátását kívánja. A viszonyok elemzését kívánja, de
a mentális leképezéshez komoly segítség a vizuális-mozgásos eszköz.
Egészen kicsi gyerek kortól kezdve segítik a táblás játékok az elemek egymáshoz való
viszonyának a gondolkodásba történő beépülését. Az olyan kapcsolatok, mint mellette vagy
szomszédos, több vagy kevesebb, a játék során fejlődnek.
Természetessé válik, hogy a vízszintes és függőleges, a fent és a lent egy fekvő táblán,
asztalon szintén viszonnyá válik. Az irányok a helyzettől függenek.
Nagyon sokféle szögben találkozunk a két dimenzióval, tévé, monitor, laptop, asztallap, és
ezek kezelése nem kis mentális feladat. A vízszintes padon fekvő lap esetén gyakran történik
meg, hogy a kisgyerek arra az utasításra, hogy "rajzoljál a lap aljára", megfordítja a lapot, és
az aljára rajzol. Régebben az íráshoz a lejtős asztal segítette a fent-lent dimenziót, a teljesen
fekvő asztal ilyen szempontból is nehezíti az írás-olvasás fejlődését.
Táblás játék esetén megtapasztalja, hogy a lent egy fekvő táblán azt jelenti, hogy a "felém
eső rész".
Táblás játékok a járókában és a tanórán
A legjobb stratégiai játékok jellemzője, hogy nagyon kevés a
szabály és végtelen a lehetőség. Táblás-stratégiai játékok
már egészen kicsi gyerekkortól használhatók a gondolkodás
fejlesztésére. Az egyszerű kirakós játékok használhatók
kezdetben, amikor szabályokat követ a minta, majd a
mintázatból helyzetek alakulnak. A malomjáték mindössze három elem követését kívánja, így
már akár a járókában is gyakorolhatja a gyerek a viszonyok változását játék közben.
A játékok megvásárolhatók, de még jobb, ha egy-egy készlet mellett, a diákok maguk
gyártanak játékokat. Egyszerű anyagokból, papírból, kavicsokból, fából, termésekből, vagy
akár hulladékokból is tetszetős táblát és bábukat lehet készíteni. 4
4 A képért köszönet Murvai Józsefnek az Edison Klub vezetőjének (ÁMK Általános
Iskola, Csorvás)

20. A tanórába beépített játékok a gondolkodást legalább annyira fejlesztik, mint a matematika
vagy a nyelvtan.
Fejleszthető gondolkodási képességek (K. Nagy Emese, 2009):
 Algoritmikus-gondolkodás: tervezés – következtetés – előnyös, nyerő stratégiák
kialakítása.
 Kombinativitás: lehetőségek számbavétele – hányféleképpen?
 Analízis – szintézis: helyzetelemzés – célirányos döntés (lényeglátás)
 Rendszerezés – csoportosítás – osztályozás – válogatás.
 Analógia: játszmák során ismétlődő helyzetek, állások felismerése, s ezek előnyös
kezelése.
 Rugalmasság, alkalmazkodás: szabálymódosítás – nyerő–vesztő játékok
 Újszerű kérdések felvetése: hogyan működik, ha 3 a nyerő, ha 5 a nyerő?
 Probléma érzékenység: hogyan működik a játék korongokkal, más alakú vagy méretű
táblán?
A sakkot indiai bölcsek találták ki. Eredetileg tanítási segédeszköz volt, Ahogy Indiában
egykor harcosok oktatására szolgált, a középkori Európában fontos alapköve volt a lovagok
képzésének. Nemcsak kikapcsolódásra szolgált, hanem segítségével ki lehetett ismerni a harc
természetét.
Egy-egy játszma kiindulása lehet sokféle tananyagnak. Függvények, százalék számítás, illetve
a történelmi események kiválóan modellezhetők a stratégiai játékok által.
A táblás játékoknak a legegyszerűbbtől a legösszetettebbekig sokféle fajtája van. Álljon itt
egy rövid felsorolás:
REVERSI ALQUERQUE
MANCALA BLOCHUS
GO GOBBLE
TAMBA DÁMA
AMŐBA VERSENYSAKK
HEX CSILLAGSAKK

21. Versengés, együttműködés, stratégiai gondolkodás és a személyiségfejlesztés
A játékok a társas helyzet, a megküzdés, a versengés és az együttműködés tanulását is
lehetővé teszik. Ezeknek a játékoknak a lényegéhez tartozik a megmérkőzés. Ketten vagy
többen küzdenek a győzelemért. A versenyek a megmérettetésről szólnak, tehát az "énre"
fókuszálnak. Ez gyakran teljesítményszorongáshoz vezet.
Ha a stratégia-táblás játéknak a mérkőzés formáját játsszák, a legcélszerűbb bajnokságokat
indítani. A bajnokság lényege, hogy nem egyetlen egy győztes van, hanem sok kategória. Így
lehetnek életkori és tapasztalat szerinti kategóriák. Nem lényegtelen, ki mennyi ideje játssza
a játékot, mennyi fogást ismer.
A spontán játszó csoportokban is megfigyelhető a ligák automatikus szerveződése. A legjobb
játékosoknak nem az a céljuk, hogy a kezdőket frusztrálják. Nem jelent kihívást és így igazi
örömet sem, ha nem a képességeinek megfelelő szintű ellenfelet választ egy játékos.
A stratégiai-táblás játékokat azonban lehet feladvány formában is játszani. Ilyenkor egy-egy
helyzetet kell megoldani. Ezt lehet közösen és egyénileg is megtenni. Ez a helyzet "feladatra"
fókuszáló. Nem az egyén képességeire kérdez, hanem a feladat megoldására.
A táblás és stratégiai játékok tehát játszhatók versengve, de a feladvány formában
együttműködésre is lehetőség van. Egy-egy kis csapat
együtt gondolkozhat megoldásokon. Így a megfejtés sem
csak egy személy érdeme, hanem együttes gondolkodásé.
Arra is tanít a sakk és a többi stratégiai játék, hogy a cél
elérését meg kell tervezni. Nincs esély a győzelemre, ha
nincs hosszú távú (stratégia) és rövid távú (taktika) terv,
amelyek persze rugalmasan alakulnak az ellenfél lépéseitől,
avagy a körülményektől függően. Taktika nélkül légvárak
épülnek, stratégia nélkül pedig csak spontán döntések születnek.
A stratégiai-táblás játékok nemcsak gondolkodásfejlesztők, hanem sokféle módon
hozzájárulnak a lelki egészség megszerzésére, fenntartására és erősítésére.
A győzelem és vereség az élet természetes velejárója. A játék megtanít, hogy az eredmény
információ. Nyilván sokkal jobb érzés nyerni, de a vesztes is végiggondolhatja, a játékot, és a
vereségből is tanulhat, és ezzel nyerhet. Ugyanakkor, ha a győztes nem tanulja meg
győzelmét információnak tekinteni, diadalittassága elbódítja, akkor legközelebb, mint
vesztes lesz kénytelen a leckét megtanulni.

22. Műveltség és kultúra
A különböző modalitások alkalmazása a mozgást, a művészeteket és a stratégiai játékokat a
tanítás részéve teszik. Ezek az emberi kultúra alapjai, az iskolában van a helyük, de nemcsak
a külön foglalkozásokon. Ugyanúgy, ahogy a digitális kor eszközei sem csak a különórákon és
külön órákon kell megjelenjenek, hanem a tanítást át kell hassák.
A "kultúra" szó a latin "colere", "művelni" szóból ered, ami a föld megművelését jelentette.
Ahhoz, hogy valami teremjen, művelésre van szükség. A magyar "művel" szó pontosan fejezi
ki a majdani termés érdekében folyó tevékenységet. A műveltség esélyt ad az értékek
létrejöttére.
A műveltség nem az ötezer kötetes könyvtárral egyenlő, hanem az emberi kultúra alapjait
képező és az adott korszaknak megfelelő tevékenységeket. Ezek művelik ki az agyat a kor
teljesítményei számára. A tudást és tudományt a kultúra eszközein keresztül lehet a
legkönnyebben, legbiztosabban átadni a gyerekeknek. A hatékony iskola és hatékony tanulás
a kultúrára épül, és a kultúra alakításában jelentős szerepet játszik. A digitális kultúra
alakításában egyelőre csak esetleges tényezők jelentek meg, és a tanulás/tanítás is ilyen
esetlegességgel része a digitális-információs társadalom fejlődésének.
A tanulás, az iskolai készségek valamint a digitális kor kihívásainak értékítéletektől mentes
átgondolásával lépést lehet tartani a gyors kulturális váltással, és ezáltal befolyásolni is lehet
a változásokat.
A tanulmány részlet az alábbi könyvből:
Gyarmathy Éva (2012) Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.